Szombaton.
Volt a technikai része (takarítás, mosás, egyebek), hogy vasárnap már semmit ne kelljen csinálnom. Charlie elment horgászni,úgyhogy ő nem akadályozott ebben, ellenben én magamat igen. Elrohantam a városba, de nem sikerült hamar hazaérnem, de csöppet sem bántam, jó volt a váratlan beszélgetés. ;-)
Aztán utaztam.
De még előtte volt egy szürreális élményem a jegyárusító nénivel (MÁV), akit egyszerűen nem tudtam hová tenni. Úgy nézett ki, mint az ügyfeleim nagy része (fogatlan, ápolatlan), és hozzá olyan csúnyán káromkodott a számítógép előtt, hogy érdeklődve nézegettem körbe: hol a kandi kamera, mert ez nem lehet komoly.
Buli.
Korrekt volt. Megint a készülődést élveztem a legjobban, a többi semmi különös.
Rengetegen voltak a tánctéren, nekem ez már túl sok, utálom, ha tök idegen emberek könyökölnek hol a vesémbe, hol az oldalamba. Azért ennek ellenére jót táncoltunk, és nem rúgtunk be kicsit sem. (Pedig volt ilyen cél.)
Így a másnap nem volt másnapos.
Ettől függetlenül irgalmatlan jó érzés volt délután megint elszundítani pizsamában, és rohadtul nem törődni semmivel. Charlie velem tartott. :-)
Épp rászoktatom magam arra, hogy szinte azonnal kimondjam, ha valami nem tetszik, vagy gondom van vele, mert hajlamos vagyok apró dolgokon addig pörögni, hogy a végén kész összeesküvés elméleteket gyártok le. Erre meg semmi szükség.
Majd mondok példát rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése