Gyönyörű időre ébredtem.
Megittam a kávémat, reggeliztem. Lassan összekapom magam, és elmegyek tépőzáras szúnyoghálóért, mert az kell már az ablakokra. Na nem azért, mert túl sok a szúnyog, hanem az a parám, hogy berepül az ablakon egy galamb, vagy más tollas, csőrös teremtmény, a denevérekről (brrr!) már szó se essék. Ezt nem engedhetem meg magamnak, illetve azt nem, hogy ez akkor következzen be, mikor egyedül vagyok, és még véletlenül szörnyethaljak az iszonyattól.
Ha van itthon más, akkor esetleg megúszom egy lakásból kirohanással, míg az a valaki más kihajtja szegény nyomorultat az ablakon, aki legalább annyira fél tőlünk, mint én tőle.
Befizetem az ebédjét Kismacsónak.
Jaj! Kismacsó is ír blogot, ez megér egy külön posztot, hogy ez mennyire cuki már.
Mindig arra panaszkodok, hogy nem tudom mi jár a fejében, és most tessék. (Amúgy gondolhattam volna, hogy ilyenek, és nem kifejezetten érzelmi dolgok.)
Amúgy ő mutatta meg, szóval semmi renitens szülői magatartás.
Turkáló.
Tudom, uncsi vagyok már ezzel, de ma van árucsere, hát nehogy már kihagyjam.
Aztán haza, és lehet folytatni a tavaszi takarítást. (Ha lesz erőm még hozzá, mert gyalogolni akarok mindenhová.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése