Újratervezés

Kb. egy hete bepattant valami a fejembe, azóta forgatom magamban, de ma már szerettem volna megbeszélni Charlieval.

Az van, hogy miután kisajnálgattam magam magam felé, elkezdődött bennem az "újratervezés"program, és vadabbnál vadabb ötleteim támadnak. Egyik kicsit tovább időzött bennem, ezért megnéztem közelebbről.
Egyszer el fogom mondani ezt is, de a nagy tervek halála a kibeszélés, így maradjon homályban még.

Igazából csak azt akartam elmesélni ezzel kapcsolatosan, hogy csalhatatlanul ki tudom választani a lehető leglehetetlenebb időpontot az ilyen beszélgetésekhez.

Ma nagyon furmányosan elterveztem, hogy munka után elcipelem valahová Charliet, aztán majd jól megbeszéljük a terveimet. Szóval konkrétan belebúgtam a telefonba, hogyaszongya': "Vágyom a látásod. Találkozzunk a buszpályán!" :-)
Mikor értem jött, akkor mondta, hogy ő éhes, én meg azt éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok az, sőt szomjas sem, és a három kávém is megvolt, szóval nekem aztán tökéletesen mindegy, hogy hová ülünk be.
Végül egy kínai étterem lett a befutó, és még örültem is, mert a férfiak (tudtommal) evés közben/után hajlíthatóbbak, meggyőzhetőbbek.
Hááát... Charlie rohadtul fáradt volt alapból, az evéstől meg főleg teljesen belassult, úgyhogy a beszélgetés/kaja végeztével abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán felfogta, hogy mit vázolgatok. Nagyokat pislogott, attól féltem, hogy mindjárt belefejel a tányérjába.
Megkönyörültem rajta, mondtam neki, hogy emésztgesse a dolgot (muhahaha!), aztán mondja majd el, hogy mire jutott!

Miért?
Miért pont egy ilyen napon jutott eszembe az "újratervezést" megbeszélni?! Áhh!