Végül Charlienak sem kellett mennie dolgozni, tegnap este szóltak neki. Belaminak vizsgaidőszak, Kismacsóéknak nincs suli. Nekem meg a tegnapi hosszított munkanapért cserébe ma pihi.
Azért, hogy igazán felébredjek, kellett a kávém. ;-)
Aztán a három fiú elment fenyőfát venni, én meg addig megcsináltam az alap takarításomat, indítottam mosást.
Ezzel a fával tértek haza. Szerencsére nagy a vödör alatta, így reménykedek, hogy nem vágták tönkre a gyökérzetét. Szeretném, ha szépen megfogna majd Anyuék kertjében, és lenne egy újabb fenyőfájuk.
Majd pizzát rendeltünk, mert főzni senkinek nem volt kedve, én meg hetek óta nyígok a pizzáért, hát most ehettem.
Hajat mostam, összekapom magam, aztán Charlieval elutazunk Pestre.
Ő meccset néz, én meg elmegyek egy gyermekkori barátnőmhöz, pletykálunk kicsit, meg megnézem a lakását, mert a válása után vett egy másikat, abban lakik a lányával.
(Ez meg olyan édes sztori, el kell mesélnem gyorsan.
Az volt, hogy ez a barátnőm nyomozó, és nem valami gyerekpárti, szóval nem volt neki még egy sem, mikor nekem már mindkét fiam megvolt.
Ő is a gimnáziumi szerelméhez ment férjhez, mint én a fiúk apjához.
Aztán egyszer eljött hozzám, mikor Kismacsó úgy egy éves volt, én meg otthon voltam vele. Azt mesélte később, hogy mikor meglátta Kismacsót az előszobában állni a kék kantáros nadrágjában, zsebre dugott kézzel, feje fölött napfényből szőtt glóriával -ez milyen költői-, akkor határozta el, hogy kell neki egy gyerek. És lett is neki a lánya, épp kilenc hónap múlva.
Azóta, ahányszor ránézek a lányára. eszembe jut ez a történet. :-) )
Holnap.
Rengeteg mindent kellene csinálni, intézni, aztán majd jól nem csinálunk semmi hasznosat, amilyen fárasztó volt ez a hét.
Esetleg megejtjük az első mézeskalács sütést. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése