Tükör

Mára jobb lenne egy kicsit vidámabb bejegyzés, mint a tegnapi, bár...
Az az igazság, hogy sok most. Sok a munkám, sok, ami kint zajlik a világban, sok, hogy a férjemet nagyon megviseli a munkanélküliség, sok Kismacsó kamaszodása, Belami távolsága, és a bölcsességfogam is rendületlenül nő az arcomba bele, mert nincs neki hely a fogsoromban. Rengeteg ez így együtt, összeroskadok a súlya alatt, úgy érzem.
Persze össze fogom kapni magam hamarosan, ahogy szoktam, nem kell félni.

Tükör felhívott hétfőn.
Tükörrel egy rövid, de nagyon intenzív baráti kapcsolatom volt 2014 júliusától egészen 2015 február elejéig.
Azért tudom ilyen pontosan, mert február 6-án éjszaka lemondta Charlie meglepetés szülinapját, és én egyszerűen elengedtem, nem írtam, nem kerestem többé. Mondjuk ő sem.
Teltek a hónapok, és kezdett olyan lenni, mintha csak álmodtam volna az egészet: a kávéházas átbeszélgetett délutánokat, az együtt töltött időt. Már nem is gondoltam rá.

Aztán hétfőn megkeresett.
Először nem is akartam vele beszélni, de hát nőből vagyok, megölt volna a kíváncsiság, ha nem tudom, hogy mit akar mondani.
Elmondta, hogy félt a dühömtől eleinte, utána meg elszaladt az idő, és egyre nehezebb lett felvenni a szálat, és ő várt, hátha majd én. (Mondjuk arra várhatott volna ítéletnapig.)
Aztán úgy döntött, hogy megpróbálja. És itt van. És bocsánatot kér. És hiányoztam. Nagyon-nagyon hiányoztam. Blablabla....

Persze nincs harag.
Az már rég nincs. És amúgy sem vagyok haragtartó.
Csak a bizalom. Az tört meg, mint Tűznél. És így már nem olyan, nem lesz olyan, mint rég.
Tükörnél ez még jól is jöhet, mert túlságosan rágyógyultam, túl sokat tettem a közösbe, szinte függtem tőle. Talán ezzel az eltávolodással egészségesebben tudok viszonyulni hozzá, lesz egy olyan barátom, aki időnként felbukkan, és jól el tudok vele beszélgetni, de különben nem vagyunk benne egymás minden egyes napjában. Na mindegy, majd meglásssuk'. (Mondta a vak.)

Elég furán válogatom a barátaimat.
Nem állítanám, hogy nem nyomaszt ez is. Ilyenkor azért elgondolkodok, hogy bennem hol a hiba, mert nem kennék mindent másra.
Még nem jártam a végére ennek, nem volt elég időm rá. Egyszer csak eljön az "aha" élmény, akkor le fogom írni. Ígérem.