Ügyfél: -Na, akkor hogy is van ez az örökbefogadás? Hogy kell intézni?
Én: -Volt ultrahangon Mária? Hány hetes terhes egyáltalán?
Ügyfél: -Múlt héten vótam, akkor 19 vótam. Akkor most húsz.
Én: -A védőnő említette, hogy nem érez magzatmozgást. Minden rendben a babával?
Ügyfél: -Háá, két ujja össze van nőve valamelyik kezén, de amúgy rendbe van. Tán fiú, de nem nekem mondták, csak úgy a fejem felett.
Én: -Mária, mivel anyaotthonba nem kíván menni, mert a terhességét nem titkolja, így majd pár hét múlva felvesszük a kapcsolatot egy alapítvánnyal, aki segít ebben az egészben. De szülés után is dönthet erről, csak akkor lehetséges, hogy a baba néhány hétig csecsemőtthonba kerül. Ez a gyerek szempontjából nem túl jó.
Ügyfél: -Engem aztán nem érdekel, de nehogy ott erőszakoskodjanak a kórházban, hogy nem hagyhatom ott, mert nekem nem kell.
Én (magamban): -Amúgy se hozhatná haza, mert alkalmatlanok a körülményei, de mindegy.
.............................................
Ügyfél2: -Én nem tudom, hogy miért fogom így ki, de ez a nő teljesen elmebeteg. Csak nem látszik rajta. Jól van felöltözve, szépen beszél, rendben van látszólag, bárki benyalja elsőre, amit mond. Maga is elhitte 2014-ben, hogy üldözöm.
Én: -Életemben először láttam akkor az élettársát, az elmondottakat krízisként értékeltem, amire cselekvési protokoll van, nem nagyon volt más választásom abban a pillanatban, mint krízisotthonba juttatni a gyerekekkel. Az, hogy másnap hazajött, majd pár nap múlva ismét megjelent nálam, nos akkor már más szögből indítottam a segítő beszélgetést.
...............................................
Ügyfél3: -Elintéztük, hogy ápolásin legyen az ember, oszt akkor nem ültetik le.
Én: -Szóval akkor van élő, érvényes határozat?
Ügyfél3: -Lesz. Azt mondták az önkormányzatnál, hogy pénteken megkapjuk.
Én: -Mikor kellene bevonulnia? És miért?
Ügyfél3: -Szeptember 29-én 8-ra. 140 ezer forint, engedély nélküli vezetés. 28 napot kellene leülnie.
.......................................................
Ügyfél4: -Hiába kértem, nem engedték oda a kapcsolattartásra a nagybátyámat. Mert megijed a gyerek. De hát ismeri! Miért ijedne meg? Csak egyszeri alkalomról lett volna szó, de hiába mondtam a gyámnak.
Hogyan lehetne elintézni, hogy másik gyámja legyen Lacikának? Ennek rövid a szoknyája, látom a bugyiját, zavarja a gyereket (két éves -én megjegyzés), zavarja az édesapámat, és zavar engem is.
Én: László, valóban a gyámnak kell engedélyezni, ha a határozatban foglaltaktól el akarnak térni. A rövid szoknya nem biztos, hogy elegendő indok a gyámváltáshoz, de az illetékes gyámhivatalnál kell előterjesztenie a kérelmét.
És így tovább, és így tovább...................
Otthon.
Telefonon én: -Belami! Mit csinálsz, ha az utcán kitör a balhé? Mit kell akkor tenned?
Belami: -Hát most csak gázspraym van, de jó lenne valami egyéb eszköz is.
Én: -Nem Belami, a válaszod helytelen. Azonnal, ÉRTED, AZONNAL eljössz onnan, bemész a kollégiumba, valami biztos helyre, és hívsz minket! Világos?!
Belami: -Jó, ezt tudom, amíg lehet eljövök, de ha megtámadnak, akkor meg fogom védeni magam. Egyébként mitől vagy így beindulva?
Én: -Nem tudom, tele vagyok rossz előérzetekkel, rosszakat álmodok, félek a sok elégedetlenkedő embertől, hogy egyszerre elszabadul itt a pokol.
Belami: -Én is elég sötéten látom a helyzetet. Nagy a feszültség az emberekben, és majd meglátod, hogy nem a migránsokkal lesz a baj, hanem az emberekből kitörő feszültséggel. Ha itt egymásnak ugranak... kő kövön nem marad.
...............................................................
Én: -Most akkor hová is mész holnap interjúra? Már teljesen elvesztettem a fonalat.
Charlie: -Lehetne, hogy ne erről beszéljünk? Egész nap ezen jár az agyam, nem akarok most erről beszélni.
..................................................................
Kismacsó nemtörődömsége most igazán üdítő.
Egész este azzal volt elfoglalva, hogy gumizzam hátra a haját, mert már úgy megnőtt a nyáron neki, hogy össze tudja fogni. Így:
Aztán magának próbálta, egyik gumit a másik után szakította el.
Meg nyomta a telefonját, ahogy szokta.
Ahányszor ránéztem, valami nagy nyugalom fogott el. Nemtörténhetsemmibajnemtörténhetsemmibajnemtörténhetsemmibajnemtörténhetsemmibajnemtörténhetsemibaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése