Sherlock, sztetoszkóp, meg a sorozatgyilkos

Napok óta töprengtem valamin, próbáltam megérteni, kihámozni a mozgatórugót.
Nem sikerült, és ettől egyre idegesebb lettem, meg frusztráltabb, mert éreztem, hogy ott van a megoldás az orrom előtt, csak épp nem látom.
Aztán már csak a "háttérben futott ez a program", a "képernyőn" egyéb feladatok voltak, és akkor egyszerre... megvilágosodott minden. Csak egy gondolat villant be, és minden a helyére került. Már mindent értek. Nem lett jobb, de legalább értem. (Tisztára Sherlock Holmes érzés.)
Egyszer elmesélem majd ezt is, mert ennek így semmi értelme, de most még nem szeretném. :-)

Belami tudja legjobban olvasni?! az EKG-t belgyógyászaton, a többiek nem nagyon értik. Ezt meg én nem értem, de majd részletesebben beszámoltatom, ha itthon lesz.
Jaj, és már kell neki sztetoszkóp a belgyógyászati gyakorlathoz, egyszerűen szétrobbanok a gyönyörűségtől, hát ez milyen cool már, hogy az én fiam sztetoszkóppal a nyakában... :-)
Azt most inkább hagyjuk, hogy jól össze is balhéztam vele ugyanezen beszélgetés közben, mert nem akar szüretelni jönni vasárnap Anyuékhoz. Mondjuk nekem sincs hozzá egy csöppnyi kedvem sem, meg Charlienak sem, így nem tudom mit is várunk a gyerekektől igazából.

Megint egy új sorozatot nézünk: The Fall (A hajsza). Egy kedves ismerősöm ajánlotta. (Köszi Tami!)

Háát, "A szürke ötven árnyalata" pasija kicsit más szerepben nyomul, de itt és ott is baj van a fejében. ;-) Nekem tetszik a film, de előre szólok, ebben nincs semmi többlet, egyszerűen csak leköti azt, aki szereti a sorozatgyilkosos filmeket. (Én meg nagyon szeretem hétköznap esténként, mikor fáradt vagyok és frusztrált a hülye eseteimtől, egyebektől.)