Napjaim mostanában

Nekem azok a legjobb napok, mikor mind a négyen együtt vagyunk.

No, ez egy ilyen hétvége volt. Persze nem folyamatosan, mert a fiúknak mindig van külön program is, de azért volt olyan, mikor egy helyen, egy időben voltunk.

Anyukám hatvanhat éves lett elsején, azt ünnepeltük meg szombaton.

Finomat főzött, a tortát mi vittük, utána jót beszélgettünk.

Itthon megjött hozzánk a Mikulás szombaton este, mert a rendes idejében a fiúk nincsenek itthon. Így aztán a szombat cukorban bővelkedett, nem is voltam túl jól, mert ennyi cukrot rég toltam már be. 

Eljött a karácsonyi pulcsik ideje, szombaton ezt bányásztam elő a szekrény mélyéről.

Az új körmöm megint csillogós, csak most egy világosabb színt választottam.

Tobzódok most a színekben, mert az unokatesóm babát vár, és le fog állni a munkával jövő év elején, úgyhogy onnantól magamnak fogom csinálni a sima lakkos körmöket, meg a naturt is.

Mától meg indult a szabim, ezzel együtt a takarítás.

Kitaláltam, hogy ezúttal nem a nagyobb dolgokkal kezdek, hanem a kisebbekkel, mert évről évre az van, hogy megcsinálom a szobákat, a konyhát, az előszobák meg maradnak, meg a fürdő is csak nagyjázva van, már nincs kedvem felmászni a plafonig. Így ma az volt a terv, hogy a fürdőt a plafontól a kőig mindenhol, meg a benne lévő dolgokat is, plusz az egyik előszobát, meg a konyha ablakát. A délelőtt el is ment a fürdővel, a sok vegyszer közül az egyik megmarta a nadrágomat, úgyhogy innentől ez lesz a takarítós nadrágom ever.

Holnap a konyha, másik előszoba, szerdán és csütörtökön a szobák. Utóbbi két napon Charlie is szabin lesz, úgyhogy selejtezni is fogunk. 

Holnap meg sütök egy máglyarakást, mert itt szárad hozzá a kifli, meg rengeteg diónk van még. 

Máglyarakás (nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek)

Már annak, aki szereti ezt az édességet.

Én imádom, mert gyermekkoromban ezzel az egy sütivel lehetett levenni a lábamról (nem voltam édesszájú, bezzeg most), és az anyai nagymamám mindig ezt csinálta, ha mentem hozzájuk.

Ha száraz kiflit kért a falusi boltban, akkor az eladók már mondták is neki, hogy biztosan az unokáját várja. 

Jaj, úgy hiányzik, már olyan régen nincs velünk! (És SOHA nem lesz pont olyan a máglyarakásom, mint az övé, mert nem, és kész.)

Ugye, ott a háttérben az leszeletelt alma, elől meg ázik a felkarikázott kifli a vaníliás tejben, amiben benne van 6 tojás sárgája is.

Charlie közben megtörte a diókat, megpirította, majd mozsárban törte meg, mert tök jó, hogy nagyobbacska darabok is maradnak.

Aztán kezdődik a rétegelés: egy sor kifli, rá anyósom aranyat érő sárgabarack lekvárja, utána sok-sok dió, arra alma, meghintve fahéjjal. Ezt úgy háromszor ismételtem, almával zártam a sort.

Fedő alatt összesütöttem az egészet, majd a felvert tojáshabot pici lekvárral megbolondítva ráborítottam a süti tetejére, és pirosra sütöttem.

Íme.

Iszonyat kalóriabomba ez, ráadásul hidegen szeretem a legjobban, szóval holnap viszek belőle magammal a munkába. (Azért ettem pár falatot melegen is, hogy a fene a fejemet, kár volt cirkuszolni a saláta vacsorával.)