Hullámzóan

Egyik nap nagyon jó, a másik kevésbé.

Most ez jellemző, ma épp a jó van. 

Bent vagyok a munkahelyen, pár dolgot rendbe akartam még tenni, aztán idén már leteszem a lantot, majd 2020-ban dolgozok megint. 

Kismacsónak elkezdődött a vizsgaidőszak, úgyhogy a héten már otthon volt velünk, minden percét élvezem. 

Ma elment Charlieval Szolnokra, hogy lerendezzék az ex barátnőmmel ezt a telefon ügyet, szerencsére én nem kellettem hozzá. Szerintem ezt ő sem nagyon bánta (ex barátnő). 

A lényeg, hogy öt perces ügyintézés volt, aláírta a papírokat, és így mienk maradt a szám, és átkerültünk saját előfizetésünkbe, ami a nethez, tévéhez kapcsolódik. Igazából még jobban is jártunk, mert így minden harmincas és vonalas számmal ingyen beszélünk, a netem is sokkal, de sokkal több, és csak kicsit fizetünk többet.

Már hazafelé jönnek, vesznek thai kaját, és otthon együtt eszünk majd.

Este meg a régi munkahelyemre hívtak karácsonyozni, gondolom az elmaradt búcsúztatómat akarják pótolni. Nem sok kedvem van hozzá, de én udvarias lány vagyok (többnyire), úgyhogy elmegyek. 

Tegnap kevésbé voltam vidám.

Muszáj volt takarítani, azzal nincs is baj, szeretem csinálni, ha békében hagynak, de persze folyton csörgött a telefonom, kiestem a ritmusból.

Délután elmentünk fenyőt venni Charlieval. Én évek óta szeretnék mű fenyőt, már olyan szépek vannak, és legalább nem kellene kinyírnunk egy fát sem. Mondom ezt úgy, hogy mi mindig töves fenyőt veszünk, amit aztán anyuéknál kiültetünk, de akkor is. Nem minden fenyő marad meg így sem, és akkor már csak kinyírtuk szegényt.

Na meg felcipelni sem szereti senki, ebből is mindig gond van. Szóval a családból hárman kiegyeznénk valami szép mű fenyővel, de Charlie hallani sem akar róla.

Tegnap a faiskolában egy fogyatékosnak tűnő fiú akart nagy lelkesen segíteni, aminek az lett az eredménye, hogy leejtette vödröstül a fenyőt, úgyhogy majdnem leszakította az autónk lökhárítóját, meg a vödör is ripityára ment. Nagy nehezen adtak egy másikat, de csak ráhúztuk a töröttre, amivel egyáltalán nem vagyok kibékülve. Sajnos ezzel még nem tudtam foglalkozni, de Charlie szerint nem kellene bolygatni az átültetéssel a növényt, meg lehet, hogy nem is sikerülne normálisan az egész, inkább hagyjuk. Mindenesetre azonnal elment a kedvem az egész karácsonytól, de dolgozok rajta, hogy visszajöjjön. 😉

 

Mr. Fenyőfa

Ma pofátlanul sokáig aludtunk mindannyian.
Végül Charlienak sem kellett mennie dolgozni, tegnap este szóltak neki. Belaminak vizsgaidőszak, Kismacsóéknak nincs suli. Nekem meg a tegnapi hosszított munkanapért cserébe ma pihi.

Azért, hogy igazán felébredjek, kellett a kávém. ;-)

Aztán a három fiú elment fenyőfát venni, én meg addig megcsináltam az alap takarításomat, indítottam mosást.
Ezzel a fával tértek haza. Szerencsére nagy a vödör alatta, így reménykedek, hogy nem vágták tönkre a gyökérzetét. Szeretném, ha szépen megfogna majd Anyuék kertjében, és lenne egy újabb fenyőfájuk.

Majd pizzát rendeltünk, mert főzni senkinek nem volt kedve, én meg hetek óta nyígok a pizzáért, hát most ehettem.

Hajat mostam, összekapom magam, aztán Charlieval elutazunk Pestre.
Ő meccset néz, én meg elmegyek egy gyermekkori barátnőmhöz, pletykálunk kicsit, meg megnézem a lakását, mert a válása után vett egy másikat, abban lakik a lányával.
(Ez meg olyan édes sztori, el kell mesélnem gyorsan.
Az volt, hogy ez a barátnőm nyomozó, és nem valami gyerekpárti, szóval nem volt neki még egy sem, mikor nekem már mindkét fiam megvolt.
Ő is a gimnáziumi szerelméhez ment férjhez, mint én a fiúk apjához.
Aztán egyszer eljött hozzám, mikor Kismacsó úgy egy éves volt, én meg otthon voltam vele. Azt mesélte később, hogy mikor meglátta Kismacsót az előszobában állni a kék kantáros nadrágjában, zsebre dugott kézzel, feje fölött napfényből szőtt glóriával -ez milyen költői-, akkor határozta el, hogy kell neki egy gyerek. És lett is neki a lánya, épp kilenc hónap múlva.
Azóta, ahányszor ránézek a lányára. eszembe jut ez a történet. :-) )

Holnap.
Rengeteg mindent kellene csinálni, intézni, aztán majd jól nem csinálunk semmi hasznosat, amilyen fárasztó volt ez a hét.
Esetleg megejtjük az első mézeskalács sütést. ;-)