Teljesen, totálisan a véletlen műve volt, már kifelé mentem az üzletközpontból a biciklimhez, mikor találkoztunk. Először bent lerántottunk egy fél órát, aztán a bicajomnál egy másik felet, de közben esni kezdett, plusz rárévedtem, hogy nekem már rég otthon kellene lennem, illetve munka ügyben egy másik helyen. Telefonáltam Charlienak, aki nem igazán volt boldog, hogy teljesen átírtam a napomat, és ezzel az övét is (Mór déli sétája). Végül csak hazafelé vettem az irányt, mert annyira esett, és később intéztem az aláírásos történetet.
Ez az online képzés is.
Csak nyújtom itt, mint a rétestésztát, mert most is, amint belefogtam (folytattam vagy ötödjére már), máris csörgött a telefonom, és az egyik gyerekem fiatal és új pszichológusa negyven percig beszélt (nagyon lelkes még), úgyhogy bezártam a felületet ismét.
Most meg futni fogok a futópadomon.
Bőven megvolt már a munkával töltött nyolc óra, nem érdekel, hogy nem haladtam a képzéssel. Talán este majd tolok még bele időt, mert holnap a szociális munka napja miatt nem kell dolgozni, és én ezt nagyon szeretném betartani.
Közben a futás pipa, már a szuper vacsora is megvolt, úgyhogy befejezem ezt a bejegyzést, és lelkesen befejezem azt a nyamvadt képzést még ma.
Szóval a basic kis salátámat megturbóztam még sült tökkel és sült birsalmával. Tökmagolajjal és pár csepp rizsecettel ízesítettem, mennyei ízkavalkád volt, de tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése