Blogvember

Arra jutottam, hogy nekem ez most nem fog összejönni.

Majd azért próbálok gyakrabban írni, ennél többet magamnak sem merek ígérni.

A hétvége majdnem tökéletes volt.

Az történt, hogy pénteken mostoha anyám kórházba került a veséje miatt, és elég súlyos volt az állapota. A híres fájdalomtűrő képessége majdnem kicsinálta, ugyanis nagyon későn ment orvoshoz. Ma már úgy néz ki, hogy jobban van, talán hétvége előtt hazaengedik a kórházból. Így a most szombati buli elmarad, de elmegyünk majd meglátogatni a hétvégén.

A múlt szombati szülinap Anyuéknál jól sikerült.

Utána még átjöttek hozzánk is Belamiék, Kismacsóék meg -ugye- itt aludtak, szóval bandáztunk tovább. Annyira jól éreztük magunkat, hogy ismét megéheztünk, pedig Anyuéknál jót ettünk, de az idő elszaladt, úgyhogy Charlie gombát grillezett a csapatnak, meg kipakoltuk a hűtőt. Mindenki talált kedvére valót.

Ilyenkor csak azt sajnálom, mikor elmennek, pedig tudom, hogy ez az élet rendje, és a lehető legjobb helyen van mindenki, épp ott tartanak, ahol tartaniuk kell, ahol tartani akarnak. Szóval ilyenkor magamat sajnálom egy picit, hogy várnom kell a következő alkalmat, de ez gyorsan el is múlik, mert szeretem a kis életemet Charlieval és Mórral.

Hétfőn bele is csaptam a lecsóba, egész nap úton voltam.

Ma csak az irodába mentem be, de holnap megint utazós napom lesz. 

Az utazós napokon én akkor is nagyon elfáradok, ha intézményi autóval és sofőrrel megyek, úgyhogy ma edzettem egy jót, meg majd csütörtökön fogok. Pénteken megint színház, ez most nem bérletes, Charlie vett jegyet egy olyan előadásra, ami nincs a bérletben, de nagyon érdekli. Én meg semmi jónak nem vagyok az elrontója.