No, a végére Belami is belerázódik a német életbe.
Jó, most épp egy kísérleti munkaállomáson van, ahol sok a fiatal, és tudnak, meg szeretnek is angolul kommunikálni. Plusz saját kísérleteket csinálhat, aminek az eredményeit összegyűjti, aztán itthon majd kiértékeli, és tanulmányt fog írni belőle. Mekkora ez már?!
Persze én szokás szerint megragadtam a lényeget:
-Szegény patkányok! Én ezt nem bírnám.
-Ezek amúgy egerek. Csak mutánsok.
Azt hiszem, nem értettük meg egymást.
Csütörtökön éjszaka nem vesztem össze végül senkivel.
Fő az önuralom. Meg aztán belemélyedtem a gyógyszerelés rejtelmeibe, az pont lekötött. Amúgy nem egy agysebészet, nem is értem mi ez a nagy misztikus köd körülötte. Csak annyi kellett, hogy pontosan megmutassa valaki, hogyan csinálják. Minden le van írva, csak oda kell figyelni, de azt nagyon.
És mintha éreznék, hogy a fél lábam már kint lóg ebből az egészből, mert nagy hirtelen megkaptam ezeket a szuper titkos információkat, meg célzások voltak a nyári szabadságolásokról, hogy olyankor milyen kevesen vannak. Szóval irtó köcsögség lenne felmondani épp most, ezt éreztem. Nem tudom... Lehet korrekt lenne megvárni a nyár végét, persze úgy, hogy én is leszek azért szabadságon.
A főállásom sem piskóta mostanában.
Össze is szaladtak ügyeim, de folyamatosak a kósza pletykák a törvénytervezetről, ami szeptember környékén alapjaiban fogja megváltoztatni a mi munkánkat is. Egyre másra mondanak fel kollégák, többen visszamennek tanítani szeptembertől. Elég káosz van most.
Én nem stresszelek.
Energiám sincs rá, de nem is félek attól, hogy munka nélkül maradok ebben a nem túl hálás szférában. Itt mindig lesz munka, sőt egyre több, annyi bizonyos.
Lehet én is kísérleti egér leszek?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése