Szabadság vége, oltás, ilyenek

Holnap vége a szabadságnak, belenéztem a naptáramba, és brrr!, rengeteg mindent előjegyeztem magamnak.

Nehéz lesz visszarázódni a hétköznapokba, olyan gyorsan meg lehet szokni, hogy nem csörög a "másik" telefon, és nem is viszem magammal sehová. Hogy nem kell a munkához igazodni, hanem én irányítom a napomat.

Azért a második hétre összekaptam magam, és legalább az ablakokat megpucoltam, meg takarítgattam apránként, de van még rengeteg, amit meg kellene csinálni. Mondjuk selejtezni, mert az valahogy mindig elmarad. A fiúknál például, mert Belami elvitte a legfontosabb cuccait, úgyhogy áldását adta az egyéb ruhái eltűntetésére, és Kismacsónak is van rengeteg, amit selejtezni kellene. Az én szekrényemről már szót sem ejtek. Egyszer biztosan utolérem majd magam. Reménykedek.

Csütörtökön megkaptam az első oltásomat.

Persze nem a munkahely által, mert az megint csak behintáztatott, legalábbis eddig nem történt semmi az ügyben, pedig húsvét előtt harmadjára!!! írták össze az igényléseket. 

Aztán kedden felhívott a háziorvosom asszisztense, hogy mehetnék egy Astráért. Mondtam neki, hogy anyai ágon volt trombózis, szóval nem igazán ezt szeretném, meg a hatékonysága is ennek a legszarabb. Aztán csak beírattam magam, gondoltam, konzultálok doktor Belamival, aztán maximum lemondom.

Belami egy héttel korábban már átbeszélte ezt Charlieval, mert akkor ő vette fel ezt az oltást, de ő sokkal veszélyeztetettebb Covid ügyben, meg trombózis hajlam sem játszik, szóval őt rábeszéltem az oltásra, ahogyan Belami is. 

Belami egy birka türelmével rendelkezik irányunkba, úgyhogy azt írta, hogy utánanéz alaposabban, nyilván nem a fészen, meg hasonló helyeken, ott elég, ha én sokkolódok az emberi hülyeség miatt. 

Végül küldött számokat, meg ábrákat, aztán összefoglalóan elmondta, hogy ő felvenné az oltást a helyemben, és nem várakozna a munkahelyi oltásra, ami vagy lesz, vagy nem, mert egy nap is számíthat. Azt is elmesélte, hogy előtte nap Covid osztályon volt ügyelni, és becsukna mindenkit oda, aki "nem hisz" a Covidban. 

Csütörtökön reggel még hergeltem magam az ügyön, messengeren fárasztottam Belamit az egyéb kérdéseimmel, meg aggodalmaimmal, és úgy ültem be a semmire nem tartott háziorvosomhoz (ezt majd külön elmesélem egyszer), hogy biztos voltam benne, hogy le fogom mondani az oltást.

Aztán valami fordult egyet bennem, úgyhogy bementem, és minden kérdés nélkül tartottam a bal karomat, és csá'! Valószínűleg a helyére került, hogy valakiben meg kell bíznom ebben az ügyben, mert ahány ember, annyifélét mond, és én a fiamat választom. Pont. Onnantól teljesen megnyugodtam, átsétáltam a Mömaxba, vettem új tépőzáras szúnyoghálókat, meg bambusz rolót a virágaim elé az ablakba, és elkezdtem takarítani, virágokat zuhanyoztatni, ablakokat pucolni.

Este kilenc körül elkezdődött a hidegrázás, hőemelkedés, és én már ettől majd' meghaltam, ugyanis a fájdalomtűrésem a nullához közelít. Ekkor még inkábbb megnyugodtam abba, hogy jobb volt felvenni az oltást, mert én ennél többtől kinyúlnék, és nincsenek kétségeim, hogy a Covid azért ennél több, ha nincs szerencsém. És nekem nem lenne, amilyen a formám. 

Pénteken már "csak" a fejem fájt, de azon a gyógyszer sem nagyon akart segíteni, úgyhogy aludtam kis megszakításokkal, mert az meg működött, sőt alvás alatt a fejem sem fájt. 

Pénteken tőlünk indult a két fiú az apjához hétvégére, Belami ügyeletből ugrott be az öccséért, de oda már Kismacsó vezetett, mert Belami olyan fáradt volt, hogy állva aludt. Nem is tudom, hogy eddig hogy vezetett. Na, kb. addig voltam ébren, míg ők el nem mentek.

Szombatra minden bajom elmúlt, folytattam a takarítást, már csak a karom érzékeny picit.

Futás tervem így megint úszik, de nem érdekel, most a szervezetem el van foglalva az oltással, hagyok neki még pár napot, mielőtt megint futni megyek. Nem akarok bekapni semmit az oltás tetejére, ha lehet. 

Na, megyek, és folytatom a takarítást, meg közben majd megyünk azért levegőzni Mórcival, ahogyan eddig is, mert a napi három séta akkor is megvan, ha cigánygyerekek potyognak az égből. És ezen csak a Covid változtathatna, de nem hagyjuk.