Húsvét

Húúú, nagyon gyorsan elszaladt ez a négy nap!

Pénteken ellátogattunk -a terv szerint- Belamiékhoz, az nagyon jó volt. Vittük a tortát, ami jól sikerült ízre, ám a dekorálás inkább vicces lett. Sajnos a dekoráló tollak elég folyékonyak voltak, javítani nem igazán lehetett. Végül Charlie rajzolt egy elég fáradt fejű, piros szemű nyulat, meg tojásokat és virágot, én meg körbeszórtam az egészet színes cukorral. Belamiéknak nagyon tetszett, nyilván a szándékot értékelték. (Mutatom, nem nevetni!)

 

Szombaton Anyuéknál ebédeltünk, de a nap legnagyobb részében pihentünk, filmeztünk.

Vasárnap anyósomnál voltunk, jöttek Charlie öccséék, de most nagyon nem sikerült ez az összejövetel.

A sógorom és a sógornőm megállás nélkül beszólogattak egymásnak, ezt a rossz rezgést a két gyerek is átvette, úgyhogy fárasztóak voltak, főleg a kisfiú. Őt amúgy is nagyon nehezen tudom kezelni  (nyáron ő csapott bele majdnem a késbe), egyszerűen nem értem a viselkedését. Ilyen alkalmakkor tőlem aztán azt csinál, amit akar, mert nem rám van bízva a testi épsége. 

Ohh, tudom ám én, hogy nem helyes a hozzáállásom, de valahogy nem érzem a kényszert, hogy ezt én oldjam meg. 

Mondtam is Anyunak pár hete, hogy én nem is értem hogyan volt annyi türelmem a két fiamhoz, mert mostanában a nullához közelít gyerekekkel kapcsolatosan, és foghatom a koromra, de akkor mi lesz az unokákkal? Vagy ez majd velük is tök természetes lesz, hogy hozzájuk mindíg és mindenkor lesz türelmem, mint Belamihoz és Kismacsóhoz? Hát remélem. 

Hétfőn semmi ünnepi nem volt a napban, pihentünk, voltunk sokat levegőn, és fagyiztunk is.

Mi minden évben a nagymamámhoz mentünk hétfőn, de tavaly kimaradt a covid miatt, idén meg már nincs kihez menni. Ez nagyon szomorú, és időnként el sem hiszem, hogy ő már nincs, szerintem még messze nem dolgoztam fel a halálát. 

Este meg futni voltam, ahogyan vasárnap is, mert lett egy kis csúszás az öt kilóméteres tervben, azt be kellett hozni. 

Nagyon-nagyon jó, mikor sikerül elindulni futni, és letudom az aznapi penzumomat.