2021. április 27., kedd

Futnak a napok, én meg csak állok egy helyben

Úgy egy hete, kicsit visszább vettem a lendületet a munkában.
Ennek ellenére nem igazán találok magamra, bár nincs rossz kedvem. Úgy érzem, hogy elrohannak mellettem a napok, én meg csak úgy vagyok, állok egy helyben. Fura érzés.

Azért néztem sok filmet, meg olvasok is.
Most Csányi Vilmos kutyás könyveire vagyok rákattnva, az elsőt Belamitól kaptam karácsonyra, és az annyira tetszett, hogy Charlie szerzett nekem azóta pár másikat. 

Amikor süt a nap, akkor rengeteget csavargunk Mórral.
Mór egy igazi kalandor, imád csatangolni, de autóban is remekül elvan, úgyhogy bárhová tudunk vele menni. Neki igazából az a lényeg, hogy velünk lehet, és ez a feltétlen ragaszkodása mindig annyira meghat. Az az igazság, hogy vele folyton kedves vagyok, mert egyszerűen nem lehet hozzá máshogy viszonyulni. Ő egy kedves, alkalmazkodó kiskutya, akinek ugyan van saját akarata és elképzelése a dolgokról, de olyan jól csinálja, hogy soha nem kell vele harcolnom, értjük egymást. 
Néha elcsodálkozok, hogy még csak egy éve lesz, hogy hazahoztuk, mert olyan, mintha már nagyon régen az életünk része lenne.  

Futni azért egyedül járok.
Mindig arról álmodoztam, hogy a kutyámmal futok, de megmondom őszintén, hogy szeretek kikapcsolni agyban futás közben, meg zene is bömböl a fülembe, ez Mórral így nem menne. Neki más a ritmusa, szeret megállni szaglászni, aztán meg úgy loholni, hogy a lábam sem éri a földet, szóval az egy más típusú edzés lenne. Majd maximum olyan is lesz, de jelenleg elég nekem a magányos, kikapcsolódós, zenés. 

Hétvégén voltak itthon Belamiék.
Nagyon szeretem, mikor itt vannak, szerintem azért is nehezebb utána, mikor elmennek. Valahogy kiürül a ház, a szívem is fázni kezd, napok kellenek, hogy egyensúlyba kerüljek megint. 
Kismacsó ugyan itthon van, de ő is annyira éli a saját kis életét, hogy inkább olyan, mintha a "mama hotelbe" járna: főzök és mosok rá, ő meg rohan a dolgai után, vagy elbújik a szobájába, soha nincs ideje ránk. Ő amúgy is egy teljesen más természet, de amíg Belami itthon lakott, a két fiú valahogy kiegészítette egymást, nem éreztem ennyire a távolságot közöttünk. Valószínűleg ő is leválik épp, azért ennyire nehéz ez. 

Belami amúgy tele van tervekkel, elképzelhető, hogy váltani fog.
Kinézett magának egy másik területet, még semmi nem biztos, úgyhogy inkább nem részletezem. 
Valahogy nem aggódom ez miatt, ő annyira okos, és józan gondolkodású, biztos vagyok benne, hogy megfelelően fog dönteni. Mindenesetre rengeteget beszélgettünk erről (is) a hétvégén.
Imádom, hogy mindig pörög az agya, és mérlegel, ráadásul minden segítség nélkül vett magának autót, és jövőre ingatlant is vásárol. Már terve van, hogy hol nézelődik, melyik évszakban. Ha ott sikerül, akkor merre helyezkedhet szakorvosként. Legalább öt évre megvannak a tervei, amik persze változhatnak, de nagyon inspiráló a lendülete.
Na most, azért vannak félelmeim is ezzel kapcsolatosan, mert ilyen intenzitással azért nehéz egy párkapcsolatban nem felülkerekedni. Látom is rajta, hogy próbálja visszafogni magát, hogy teret hagyjon Iluskának, de ha fáradt, akkor elengedi ezt a kontrollt, és eléggé... hmmm..., khmm,  szóval utálatosan tud viselkedni. 
Én nem szólok bele az életébe, főleg nem Iluska előtt, de azért szoktam rá figyelmeztetni, ha nem tetszik valami, és arról már többször is beszéltünk, hogy ne legyen olyan háklis, mint én. 
Szerintem velem rettenetesen nehéz együtt élni, a hangulataimmal, a mániáimmal, olyan jó lenne, ha ebben nem hasonlítana rám. 
Az a szerencse, hogy Iluskát én egy okos lánynak tartom, aki nagyon is tudja, hogy hogyan kell kezelni Belamit, és pont ezért nem szívja mellre a fáradtabb napokon tanúsított viselkedését, illetve biztosan Iluskának is vannak gyengébb pontjai, amit meg Belami tolerál, szóval majd megoldják, felnőttek már. 

Azt hiszem nekem is kellenének új tervek.
Csak épp most semmi nem tol abba az irányba, hogy változtassunk, nagyjából minden jó, működik, kényelmes. Ebbe lehet csak igazán beleposhadni. Velem valami ilyesmi van most, vagy nem tudom. Remélem hamarosan rájövök.

3 megjegyzés:

  1. Kicsit most én is úgy érzem, hogy bele vagyok poshadva az életbe... nem mintha nem lennének terveim/terveink, csak hát nehéz nekiállni bárminek is...
    Melyik Csányi könyveket olvasod/olvastad? Én a Jeromos, a barátom, de már nagyon régen... Most A kutyák szőrös gyerekek, az Egymásra nézve, meg az Édes Janka várkozik a sorra kerülésre-)
    Úgy olvastam valahol, hogy a kutyiknak nem is ez a monoton kocogás/futás...
    Igyekszem én sem beleszólni a fiatalok konfrontálódásaiba... nálunk is ők, akik jobban tervezgetnek... de hát fiatalok, ez a dolguk-))

    VálaszTörlés
  2. Jankát kaptam karácsonyra, azzal kezdtem. Nagyon tetszett. Most olvastam a Segítség, kutyás lettem!-et, de megvan A kutyák szőrös gyerekek is, meg még vagy három. Mind sorra fog kerülni, mert annyira egy rugóra jár az agyam vele.
    A többiről is ugyanazt gondoljuk, úgy látom. ;-)

    VálaszTörlés