Hányós, fosós

Charlie napokig mondogatta, hogy úgy enne egy jó chilis babot, úgyhogy kedden megfőzte, míg az unokatesóm megcsinálta a manikűrömet. 

Mire hazaértem, ő már megebédelt, és panaszkodott, hogy talán túlette magát, mert fáj a gyomra. Aztán este már hányt, nagyon rosszul volt. Meg voltam róla győződve, hogy simán gyomorrontása van. Láza nem volt, és másnapra kezdett is jobban lenni, bár elég sápadt volt.

Azért volt egy kósza gondolatom, hogy valami vírust szedett össze, mert a keresztlányunk múlt vasárnap a játszótéren majdnem összef.sta magát, az utolsó pillanatban guggolt le a nyílt terepen, de nem volt más opció. Szerencsére nem volt senki rajtunk kívül ott, ráadásul Mór miatt kakazacskó is mindig van a zsebemben, úgyhogy megoldottuk a problémát. 

Aztán szombaton reggel émelyegve ébredtem, majd egyből belecsaptam a lecsóba, és hasmenéssel indítottam a napot.

Este már hánytam, fájt a a fejem és a torkom. Vesztemre megittam egy Neo Citránt, az felnyomta a savamat, teljesen kész voltam. 

Szerencsére éjszaka tudtam aludni, úgyhogy reggelre jobb lett a helyzet, de még mindig nem vagyok százas, és enni sem nagyon merek. 

Szerintem én már Charlietól kaptam el, ő meg talán Zozótól.

Ami para, hogy Belami itthon volt pénteken, és akkor Charlie már jól volt, nekem meg még nem kezdődött el, és félek, hogy őt is lefertőztük. Abban reménykedek, hogy ő ehhez a hányós, fosós vírushoz már hozzáedződött a gyerekek között, és fel sem vette. Ma még jól volt, úgyhogy talán..

Kismacsó Anyuéknál héderel, pont szombaton akart a barátnőjével jönni, de lebeszéltem róla.

Az a legrosszabb, hogy két napja kávét sem ittam, az nagyon hiányzik.

Meg ma futós napom lenne, de nem merek még, annyira nem vagyok jól. Igazából az tök jó, hogy egész nap tudok a kanapén betakarózva filmeket nézni, meg aludni random, de semmit nem lehet élvezni, ha nincs jól az ember. Szóval kérem vissza az egészségemet, de gyorsan!