2020. március 31., kedd

Az idő így is rohan

Nagy félelmem volt amúgy, hogy majd nem telik az idő ebben a helyzetben, de ez nagyon nem így van.
Tegnapi napom például. 
Felkeltem hét után, kicsoszogtam a konyhába megcsinálni a teánkat, meg a kávénkat, közben megterítettem a reggelihez. Kedélyesen megreggeliztünk, aztán én összekaptam magam, és bementem az irodába felvenni az új leveleket, amit megírtam, azt postáztam. Felmarkoltam vagy tíz aktát, hogy azokat majd itthon rendbe is teszem, aztán hazajöttem. 
Nekem volt ebédem, Charlie munka közben csinált egy gombás rizottót, meg sütött húst. Én mosogattam, közben beraktam egy zabpelyhes-túrós sütit a sütőbe. 
Dolgoztam tovább. Aztán, mikor végeztem azzal, amit elterveztem aznapra, akkor elvonultam jógázni. Charlie még dolgozott. 
Uzsonnáztunk, aztán megnéztünk egy filmet, "A láthatatlan ember"-t. Idegőrlő volt. 
Később könnyű vacsora: sok zöldség, kis sajt, egy-egy pohár jó bor. Két rész a "Babylon Berlin"-ből, és már vége is volt a napnak. Az ágyban olvastam kicsit. És ennyi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése