Sajnos én elbuktam ezt a kihívást, mert nem tudtam minden nap írni.
Azért még így is többször jöttem, mint szoktam, de a legjobb az az volt, hogy a kedvenceim is sokszor írtak, volt mit olvasni minden nap.
Hétfőn potyára mentem Szegedre.
Úgy volt, hogy az egyik gyámoltamat befektetik kivizsgálásra a pszichiátriára, de végül mégsem. Így én feleslegesen utaztam egy csomót, nem kellettem aláírnom semmit. Majd februárban, mert addig nincs hely. Nagyon durva. Ahogyan az egész hely, nem szeretem. Pedig sok fiatal orvos van, szépen bánnak a gyerekekkel, de akkor is, olyan nyomasztó az egész.
Míg vártunk, lent is látogatás volt, ahol mi voltunk, gondolom, oda a kevésbé problémás eseteket kiengedik a szülőkhöz. Annyira rossz volt látni, hogy a legtöbb gyereknek a szülőjével is gond volt ránézésre, és valószínűleg a gyerek a tünethordozó. Alig vártam, hogy eljöhessek onnan.
Kedden Bajára utaztam.
Zuhogott egész nap, elfáradtam nagyon. Szerencsére az ügyet, ami miatt mennem kellett, megoldottam.
Szerdán délelőtt itthon voltam.
A telefon a fülemen lógott egész nap, úgyhogy az ebédet is úgy csináltam, hogy közben dolgoztam. Utána be kellett mennem az irodába, mert hétfőn nem voltam, és rengeteg nyomtatás, szkennelés gyűlt össze.
Kicsit csalódott voltam, hogy alig tudtam Kismacsóval időt tölteni, mert vagy neki volt elfoglaltsága, vagy nekem.
Belami is volt kedden este, akkor tudtunk beszélgetni, de szerdán délben csak futólag, mert már indultam épp. Este aztán írtam is neki, hogy sajnálom ezt a rohanást, de azt válaszolta, hogy ne aggódjak, sietett ő is a szakdolgozata miatt, majd szombaton bepótoljuk Anyu szüli- és névnapján.
Ma volt a héten az első nyugisabb napom.
Délelőtt rántott húst csináltam csirkemellből, meg mostam, közben ment a munka is. Aztán 11-kor arra jutottam, hogy belefér még a futás a futópadon, mielőtt Mórt leviszem az esőbe. Itt ugyanis nem a hó esik. Ráadásul egész nap sötét is van, legszívesebben aludnék egész nap.
Olyan novemberes november utolsó napja. Nem?
