Lelkiismereti okokból eladó

Én még mindg próbálom magam jól érezni a lehetőségekhez képest, de azért a hírektől már sikítófrászt kapok. Hagyjuk is!

Más. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de ha valamiről azt érzem, hogy vissza kellene fogni magam, akkor biztosan, hogy duplán érzem a kényszert, hogy azért is.

Most a marketplacés ámokfutásomnak kívánok véget vetni, mert nincs az a pénz, amit el ne tudnék verni ott (is). Azzal meg -ugye- óvatosan kellene bánni, mert a bevétel kevesebb, az árak meg elszálltak. Tegnap vettem egy doboz tejfölt, egy tejet, papírtörlőt, meg néhány citromot, és majdnem ötezret hagytam ott. Hát azért... 

Na, visszakanyarodva, az eredeti témához, már hajkurászom egy ideje a tökéletes mellényt, ami bélelt, hosszú, és aláfér egy vékonyabb kabát vagy kardigán. Végül találtam az említett platformon, egy ilyesmit bézs színben, féláron:

Az eladó nem akart postázni, úgyhogy a nyugdíjas apukámat szerveztem be Pesten, aki elszállította a szerzeményt -átmenetileg- magukhoz. Azért csak háborgott a lelkiismeretem, mert rohadt sok kabátom van, plusz mellényem is kettő, csak épp rövidek. Végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom eladni ez egyiket, ami márkás, gyönyörű piros, de valahogy mégsem szeretem. Gyorsan lefotóztam, feltöltöttem, és másnap már el is vitték. Nagyon boldog vagyok ettől, lehet, hogy megpróbálok még pár dolgot eladni, és akkor csak azt a pénzt elkölteni ilyesmire. Valahogy nyugodtabb lennék.