Kár volt emlegetnem a múltkor az ex barátnőmet, aki az ex férjemmel kavart, mert ma írt, és jól fel is húztam magam rajta.
Összeköt bennünket még egy elvarratlan szál, mert a két telefonos előfizetésünk (Charlié és az enyém) oda szól, ahol dolgozik, és az ő nevén fut. Én ezt akkor rögtön le akartam rendezni, mikor kirobbant a botrány, de Charlie lebeszélt, hogy rengeteg idő és utánajárás lenne mindenhol lecserélni a számunkat, plusz semmi gond nincs ezzel, mert ő intézi a számlákat (Charlie), emiatt nem kell kapcsolatot tartani az ex barátnőmmel.
Mondjuk én inkább arra számítottam, hogy eljön magától, vagy kirúgják a munkahelyéről előbb-utóbb, és azért lesz gond ezzel, de a fiának akar előfizetést, és nem tud már többet kihozni. Szóval leírta, hogy két hónapja fogalmazza az üzenetet nekem (rettenetesen kell félni ám tőlem), és nem is sürgős ez, de...
Ami miatt feszült lettem, hogy már rég túl lehetnénk ezen, ha nem hagyom lebeszélni magam az azonnali váltásról, meg a számok megtartása esetén valószínűleg találkoznunk kell, amihez nekem semmi, de semmi kedvem.
A fejem is fájdogál, de annyira nem, hogy gyógyszert vegyek be, csak olyan szép alattomosan, hogy azért elszúrja a kedvemet.
Azt hiszem, most felkerekedek, elbicajozok a NAV-hoz és az okmányirodába ügyintézni (ez munka), aztán edzek egy hatalmasat (ez szórakozás), majd délután elmegyünk Charlieval a csecsemőotthonba lefényképezni az egyik gyámoltamat, mert kell egy kép a gyámhivatalnak a gyerekről.
Meg olyan is volt, hogy reggel a hajvasalómmal leb.sztam az áramot, annyira balesetveszélyes már az a cucc, úgyhogy Charlie haladéktalanul a géphez ült, és rendelt nekem a "black friday" keretein belül egy új, rózsaszín!!! hajvasalót. Ez legalább csodálatos.
