Nézelődtünk itthon, hogy mi lehet veszélyes egy kiskutynak nálunk, és arra jutottunk, hogy az erkélyen az alsó léc alatt picit több hely van hagyva, mint fentebb, tehát ott ki tudja tuszkolni magát míg kicsi, és az nagyon nem lenne a hosszú élet záloga. Szóval kell oda valami.
A magam részéről egyszerű megoldásra gondoltam: felfogatunk alulra egy plusz lécet, ami teljesen leér a földig, hogy még a mancsát se tudja kidugni.
Charlie: -Ha már belefogunk, szedjük le az összes lécet, csiszoljuk, fessük le újra, hogy szép legyen.
Hmm, khmm.. Nem igazán van most időm erre, de szerintem neki sem, ennek ellenére, vagy pont ezért, jól össze is vesztünk ezen. Ő nem érti, hogy miért fúrom a csodás ötletét, meg amúgy is, hogy nézne ki csak úgy, összegányolva. Engem meg pont nem érdekel az erkély, ami belülről tök rendben van, kívülről meg senki nem látja, tekintve, hogy az égben lakunk majdnem.
Aztán ráhagytam, had csinálja.
Jól bevásárolt, ma neki is fogott. Persze délután már vakarta a fejét, hogy ez nem egy nap alatt lesz kész, neki meg megjött az új munka, mindjárt három is. Fasza. Sajnos én ezt nem tudom helyette megcsinálni, meg időm sincs rá, úgyhogy remélem a héten még befejezi valamikor.
Amúgy elég nagy gondjaim vannak minden változással.
Most nem tudom, hogy azért, mert a munkám folyamatos változókból áll, vagy simán csak öregszem, és felerősödnek a nem túl előnyös tulajdonságaim. Mindenesetre képes vagyok kiakadni még a jó változásokon is, egyből megtalálom mindenben a rosszat.
Mondok egy példát.
Charlie kitalálta, hogy lecseréli a tévénket, csak mert nem "okos", és nem mindig ismeri fel a pendrivera letöltött filmet, sok esetben át kell kódolni. A filmet.
Amúgy a régi tévének a világon semmi baja, szóval számomra érthetetlen a törekvése.
Mindegy, tegnap megérkezett a csoda tévé is, ami ráadásul nagyobb, úgyhogy még szekrényt is kellett tologatni miatta. És tényleg nagyon buli, hogy lehet rajta youtube-t nézni, meg egy ici-pici távirányítóval mindent intézni, sőt mondani is lehet neki, hogy mit csináljon.
Ésss! Mi volt a második gondolatom? Hogy mi a frászt csinálunk a "buta" tévénkkel? Hová teszem? Már megint lom lom hátán, egyszerűen megőrülök már ettől.
Na, ennyit a hozzáállásomról. Még az a szerencse, hogy a saját magam által kitalált változásoktól (pl. kutya) nem borulok ki. Az lenne még "szép".
De legalább tudom magamról, hogy nem vagyok valami egyszerű, jó természetű ember. Inkább hízelgek magamnak, és azt gondolom, hogy igen bonyolult, érdekes lélek vagyok. 😂
