Ma leginkább itthon voltam, és dolgoztam eddig.
Úgy volt, hogy megyek Szegedre, de végül nem kellett. Ez a munka már csak ilyen, folymatosan változik minden. Nekem ez rettenetesen nehéz volt egy darabig, mert nagyon szeretem tudni, hogy mi várható, és ez a munka pont nem ilyen. Végül képzeletben meglapogattam a saját hátamat, és mondtam magamnak, hogy "Nagyon helyes, legalább csiszolódik az autisztikus oldalad.", és ez így is lett, csak épp a magánéletemben lettem sokkal háklisabb a kiszámíthatóságra.
Nagyon szeretem, hogy sokkal többen írnak most blogot.
Csomó mindenhez kedvem támadt hozzászólni, és itt-ott meg is tettem. Tudok egy-két bloggerről, aki nem szereti a hozzászólásokat, ott mellőztem.
Meg olyan is volt, hogy tegnap kinyomoztam a mostohaanyám szülinapját, mert folyton elfelejtem, hogy hányadika (a hónapot tudom stabilan).
Szóval ráírtam az öcsémre, aki apáról a féltesóm, és kiderült, hogy ma van. Errre gyorsan felhívtam a fiúk figyelmét, nehogy elfelejtsék megköszönteni a nagyanyjukat. Aztán némi üzenetváltásba bonyolódtam az említett öcsémmel, mert jó rég nem beszéltünk már (Belami esküvője óta?). Olyan jó volt, majd gyakrabban rá fogok írni.
Holnap reggel megyek Unora vigyázni kb. két órát, majd utána onnan megyek látogatni.
Most elég sok kimaradt az ilyen sitterkedésből (mikor egyes-egyedül vagyok vele), kicsit fosok, hogy nem tudom megnyugtatni. Na mindegy, majdcsak megoldom valahogy, hisz az apját csak sikerült annak idején, pedig ő aztán csöppet sem volt egyszerű eset, senkire! nem tudtam ráhagyni az első években. Unot valamivel lazábbnak láttam eddig, majd kiderül. A szeparációs szorongásnál még úgysem tartunk.
Ma nem sikerült egy értelmes képet csinálnom, úgyhogy a telefon galériájából ezt választottam régebbről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése