Ma rendkívül hatékony voltam eddig

Délelőtt munka közben összedobtam egy lasagnát, mert én voltam ma soros ebédet vinni a kis családnak.

Aztán, mikor a bicajomat akartam kihozni a fenti tárolóból, egy fiatal fiút találtam záró szinten, aludt. Hívtam a 112-t, és követtem az utasításokat. Ahogy sejtettem, mikor felébresztettem a srácot, hogy megnézzem jól van e, azonnal szedte a cuccát, és szó nélkül lelépett. Szökött szakellátottnak nézett ki, de nem ismertem fel, úgyhogy nem biztos. 

Összeszerveztem a bicajos ebédszállításomat egy gyámoltammal való találkozással a suli előtt, alá kellett írnom valamit. Előtte vittem fel az ebédet, és amíg Ági és Belami jóízűen ettek, addig én büfiztettem Unot. Kismackónak volt ma öltöztetve a barna rugijában, teljesen a hatása alatt vagyok, amúgy tök mindegy, mi van rajta. Utána rohantam tovább a szemben lévő suli elé az aláírás miatt.

Eszembe jutott, hogy van egy több oldalas hozzájárulós nyomtatvány (munka), amit nem akartam itthon kinyomtatni, úgyhogy túltettem magam azon, hogy a tavaly nyár óta nagy kedvenc farmer rövidgatyám van rajtam (by Miklós) fekete kinyúlt pólóval, meg két copfban van a hajam, mert hajmosás előtt állok, és begurultam az irodába is. Kicsit furán nézhettem ki nagy hirtelenjében, mint aki a nyaralásból esett be, de senki nem akadt fent, a frizurám dicsérgették, pedig szerintem kritikán aluli volt. Na jó, nagyon fiatalít a két kis csutak, egyáltalán nem nézek ki nagymamának. (haha!)

Úgy felpörögtem, hogy mentem tovább, megvettem az arckrémememt a kozmetikus ellátóból, még szandált is akartam vadászni, de úgy döntöttem, hogy ideje lenne hazajönni, mert dolgoznom kell még. 

Most megint nagyon-nagyon örülök a kötetlen munkaidőmnek, mert szabadság nélkül is eleget tudok tenni a kezdeti nagymamaságnak, és este pótolom az időt, amit a magánéletre szánok napközben. Tök jó.

És valóban, leginkább a főtt kaját igénylik Belamiék, egyéb segítséget, hosszú tartózkodást nem. Jelenleg csak Ági szülei, meg mi vagyunk bejáratosak hozzájuk, felváltva visszük az ebédet, és olyankor egy kis időt töltünk ott. Úgy néz ki, hogy ez mindenkinek megfelel. Majd, mikor Belami visszamegy dolgozni, akkor újra megbeszéljük, hogy miként lenne jó Áginak, én bármit el tudok fogadni. Tisztában vagyok vele, hogy fiús anyaként nem én leszek az első, akihez Ági azonnal fordul, de erre fel voltam készülve, sőt, teljesen redben vagyok vele, nincs rajtam semmilyen nyomás. 

Uno meg...

Gyönyörű, fantasztikus, csodálatos, imádom. Szerintem jó baba, akkor sír, ha éhes, vagy pisis a pelus (azt utálja, a kakis kevésbé dúlja fel), éjszaka tudnak mellette pihenni, az éjszakai etetés ellenére is. 

Reggel úgy kezdődik a napjuk, hogy ébredéskor maguk közé veszik az ágyba, és dumálnak hozzá. Utána Belami öltözteti fel, amíg Ági reggelit készít. Beleteszik a pihenő "székébe"(igazából fekszik benne), ott van az asztal mellett lent, és nézi őket (az árnyékukat), ahogy esznek. Lötyögtetik a székét, van, hogy be is alszik. Az anyja és az apja hangját tuti megismeri, mert mikor Belami beszél mellettem, azonnal arra fordul, míg, ha én beszélek, az kevésbé érdekli még. 

Arra máris rájöttek, hogy gyorsan ki kell találni, hogy mi a baj, még a nyekergés elején, mert ha felpörögeti magát, akkor elég nehéz megvigasztalni. Egyik kedvenc videóm ebben a témában még a kórházban készült, ott azon akadt ki, hogy nem tudta bekapni a kezét a kesztyűk miatt, amit azért adtak rá a csecsemősök, hogy ne csikargassa össze magát. Húú, nagyon felmérgelte magát rajta. Nekem egyből Belami jutott eszembe, ő ilyen lobbanékony. 

Na jó, majd próbálok nem mindíg csak Unoról írni, de értitek..