Így volt..

Először is, köszönöm a sok kedves kommentet és a jókívánságokat! 

Annyira, de annyira tömény most az élet!

Olyan jó fajta ez inkább, de néha azt érzem, hogy túl vagyok ingerelődve, és már legszívesebben egyedül lennék kicsit. 

A péntek nagyjából így zajlott.

• Belamiék először hajnalban mentek be a kórházba, de azt mondták vaklárma, menjenek nyugodtan haza.
• Belami home office-ban dolgozott, mikor dél körül elfolyt a magzatvíz, úgyhogy vissza a kórházba.
• Délután négy körül Belami papucsot kért, bevittük neki.
• Este tíz körül megéhezett, "valami ótvar gyorskaját" kért, úgyhogy lehetetlen küldetésként a Burger Kinget céloztuk be, mert valami akció miatt (nem tudtuk) annyian gyűltek oda pénteken este, mintha a fél város ott lett volna. Bevittük a kaját.
• Tizenegy körül megbeszéltük, hogy le fogunk feküdni, majd szól, ha megszületik Uno. Minden rendben haladt, csak nem túl gyorsan.

Szombat.

• Hajnali fél három előtt telefonált, hogy kettő óra két perckor megszületett Uno. Normál szülés volt, a végén volt epidurális érzéstelenítés, meg némi oxytocin, de császármetszés nem kellett. Végig jelen volt Ági barátnője is, aki a szülészeten rezidens. Biztos kezekben voltak, és Belami szerint mindenki (szülésznők, szakorvos, csecsemős nővér) szuper volt.
• Szóval azt a tippet kaptuk, hogy a szülészetről a gyermekágyas osztályra négy óra után öt perccel mennek, így a folyosón találkozhatunk. Mentünk is fél négyre, és jöttek Ági szülei, meg a nővére is. 
• Megpillantottuk először Unot. Nem is tudom leírni milyen érzés volt. Olyan hitetlenkedő, furcsa, új. Nagyon szép baba, ki volt simulva, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki épp az előbb született. Ági jóval leharcoltabb volt, de az arcán földöntúli mosoly, nagyon szép volt ő is.
• Hazajöttünk, Charlie levitte Mórt, hogy tovább tudjunk majd aludni.
• Aludtunk, Charlie a piacra ment. Én aludtam még.
• Délután ismét bementünk a kórházba, ismét megcsodáltuk Unot. Pont akkor ért oda az ex férjem is, nagyon meghatódott volt, megölelt. Ez tőle furcsa, nagyon odavolt, azt hiszem. Azért finomodik ő is a korral, már egyáltalán nem olyan érzéketlen, mint annak idején tudott lenni.

Vasárnap.

• Elkezdődött a népvándorlás nálunk, mert Belami jó érzékkel beosztotta, hogy kb. mikor ki menjen látogatni a látogatási időben délelőtt, és után nálunk is sokan megfordultak. Miklós kívánságára pizzákat rendeltünk, és itt ebédelt ő, Luna, az ex anyósom és a nővére, majd később Belami is. Csináltam egy sütés nélküli tortát előző nap, úgyhogy volt édesség is.
• Este elindultak a fiúk a tejfakasztó bulira. Ment Charlie és Miklós, ott volt az ex, a fiúk féltestvére, Belami apósa és sógora, barátok és persze Belami. Egy olyan műintézménybe mentek, ami már gimis korukban is működött, majd abból a suliból vette meg három fiú a kocsmát, ahová Belami és Miklós is járt. 
• Én Lunával beszélgettem egész este, addig, amíg nem indult el a fiúkért a kocsmába. Intenzív órák voltak, rengeteg dolgot megtudtam Lunáról, és azzal eddig is tisztában voltam, hogy nagyon szép és okos, de most bámultam, hogy mennyire. Az biztos, hogy Miklós ízlése kitűnő. Nagyon szeretem Lunát és Ágit. Nagyon szerencsés vagyok velük.
• Charlie csak kicsit volt spicces, de Miklós úgy berúgott, hogy én még így nem láttam. Visszafejlődött úgy három évesre, dacoskodott, nem akart lefeküdni, közben nyomozóként beszélt hozzánk, ilyeneket mondott, hogy "nem működünk vele együtt", "megtalálná, amit keres, de nincs kedve nyomozni, mert egész héten azt csinálja", és "egész éjszaka ott fog állni pihenő állásban, mert ő ki van képezve erre". Végül lekapcsoltuk a villanyokat, nem engedtem őket elindulni haza, mert Luna is fáradt volt már a vezetéshez, Miklós meg... Amúgy egy szikra agresszió nem volt benne, inkább gyerekes dac, de az olyan vicces volt igazából. Szóval állt ott a szoba közepén a sötétben, nem mertem elaludni, attól féltem, hogy elalszik állva, és elesik, de végül bement a másik szobába, és lefeküdt.
• Néhány perc múlva Luna állt az ágyunk mellett, hogy merre van a felmosó, mert Miklós összehányta a parkettát. Azért örültem magamnak, hogy abba a szobába ágyaztam nekik, ahol nincs szőnyeg az ágy mellett. Szóval hajnali kettőkor Lunával felmostunk, vizet cserélgettünk, meg lepedőt. Az ágy nem lett olyan szerencsére, mert kihajolt oldalra időben. 

Hétfőn.

• Luna nem aludt sokáig, kijött beszélgetni hozzánk, mert Mór miatt mi keltünk a szokásos időben, fél hét környékén.
• Kilenc körül valahogy életet vertünk Miklósba, hogy elindulhassanak haza. Nagyjából semmire nem emlékezett az előző napból úgy este hét után már.
• Mindent megtettek, hogy sok tejcsi legyen. (haha!)
• Sógoromék érkeztek anyósomhoz, lementünk hozzájuk, majd a két gyerekkel bementünk megnézni Ágit és Unot. Belami frissen, fitten ott volt már, pedig ő sem keveset ivott (állítólag).
• Aztán anyósomnál ebédeltünk, és én próbáltam ébren maradni, de éreztem, hogy nekem ez nem megy, inkább feljöttem hozzánk, és aludtam egyet. Charlie is csatlakozott, mikor elmentek a vendégek.

Kedden.

• Zalaegerszegen voltam a "zártban", este értem haza.
• Belami hazavitte a családját a kórházból.
• Este elmentünk egy gyors vizitre, megfoghattam Unot. Nagyon jó érzés volt. 
• Megbeszéltük, hogy nem mondjuk le a fonyódi négy napot csütörtöktől, amit még Charlie foglalt áprilisban. Két hétig Belami otthon lesz, és Ági anyukája is megy minden nap. Talán jobb is, ha nem tapossuk egymás sarkát, én majd a jövő héten dobom be magam. Nem szívesen megyek el sehová, de Charlie nagyon szeretne menni, meg a tesójáéknak is megígérte ezt a pár napot. Néha én is erőt vehetek magamon, hogy olyasmit csináljak, amihez nekem nincs kedvem, de Charlienak meg igen.

Szóval holnap elmegyünk, és továbbra is zsizsgés lesz, erre írtam, hogy sok már ez nekem, túl vagyok húzva. Nincs megállás, de azért nem kell sajnálni, minden nagyon jó.