Azt hiszem, hogy semmi izgalmas nem történik épp, de ezért rendkívül hálás vagyok.
Volt Belaminak egy tükrözése, Kismacsónak meg egy régóta halogatott sérvműtétje január elején, szerencsére mindkettő lezajlott, túl vannak rajta. Kismacsó még otthon lábadozik, Belaminak meg nem találtak komoly elváltozást, néhány táplálkozási szabályt kell betartania, meg a stresszkezelést javítania.
Szóval most épp nyugi van, úgyhogy boldog vagyok.
Mi Charlieval -eddig- megúsztuk az influenzát, pedig körülöttünk rengetegen betegek.
A nevelőszülők sorra dőlnek ki a gyerekek után, anyósomat is lefertőzték az unokák, mi még kitartunk. Múlt héten egyszer éreztem este, hogy ott motoszkál bennem a vírus, és az immunrendszerem nem hagyja magát. Bevetettem a megelőző praktikámat, miszerint az esti mézes-citromos teámba löttyintek egy kevéske Portorico rumot (60%-ost), azt a fürdőkádban gőzölögve megiszom, utána irány az ágy, és némi olvasás után jó kis alvás. 10-ből 9-szer reggelre teljesen rendben vagyok. Most is így történt, és lehet, hogy csak pszichés megerősítés ez nekem, de működik. Amúgy, ha már benne van az ember a megfázásban, akkor is jó a fenti cucc, hamarabb véget ér a betegség, legalábbis nálam.
Hétvégén a hegyekben voltunk egy napocskát, nagyon jó volt.
Kitisztult a tüdőnk a jó levegőtől, sokat voltunk kint, Mór nagyon élte. Túl sokat és főleg szénhidrátot ettem, de belefért.
Tegnap Zalaegrszegre mentem.
Ez egész napos kis kör, nem én vezettem, úgyhogy zenét hallgattam (mikor épp nem a sofőrrel beszélgettem), meg az esküvőre nézegettem ruhát magamnak, egyenlőre a stílust keresem, ez nagyjából meg is van.
Február végén lesz a jegyes ebéd az esküvő színhelyén, hogy a két szűkebb család összerázódjon kicsit.
Ez novemberre volt tervezve, de még szűkebb családban is nehéz olyan időpontot találni, ami mkindenkinek jó, szóval átcsúszott ez a metódus 2025-re. Majd még ide is ki kell találni, hogy miben menjek. 😉 Na, ennél nagyobb gondjaim ne legyenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése