Szombat, meg most még

Ahogy haladtunk a szombat este felé, egyre kevésbé volt kedvem koncertre menni.

Aztán, ahogyan történni szokott, nagyon jó kis esténk kerekedett. Végül nadrágban mentem (nem az új szoknyámban), meg vastagabb pulcsiban, rétegesen öltözve, mert a klub kinti színpadán volt a buli. Teljesen jó is volt így, csak akkor kezdtem fázni, mikor az autóhoz mentünk, de az ülésfűtés gyorsan feledtette ezt. Még ettünk egy sajtburgert, ahogy minden kultúrális esemény után szoktunk (haha!), és éjfél előtt itthon is voltunk. Persze nem tudtam elaludni, és mire sikerült, már kelhettem is fel, mert vasárnap reggel hatkor indultam dolgozni.

Na, ez kicsit sem hiányzott.

Próbálok erre az érzésre koncentrálni, mert hajszál választ el tőle, hogy visszavonjam a felmondásomat. Nem igazán értem magam, mert az ebből bejövő plusz pénz nem olyan nagyon sok, ellenben rengeteg lemondással, szervezéssel jár az egész, meg fáradt is vagyok folyamatosan.

Akor miért is?

Megszerettem a lakókat. Hiányozni fognak. Annyira képmutató a való világ, az ő világuk meg olyan kristálytiszta és egyszerű, szeretek közöttük lenni. Tűnődök a teljes álláson, de nem gondozó-ápolóként, mert a diplomámat nem szeretném azért sutba vágni.

Helyi szinten a lakásotthonok kezdenek bedőlni.

Egyre-másra mondanak fel az emberek (gyermekfelügyelők és nevelők), van olyan, ahol két ember maradt egy otthonra, ezért összevonások vannak. 

A nevelőszülők száma is egyre csak csökken, én nem tudom mi lesz így a szakellátással, meg úgy egyáltalán a gyermekvédelemmel. Ennyire még soha nem volt rossz a  helyzet, és tartok tőle, hogy még nem vagyunk a gödör alján. Én ezt látom belülről, simán elfogadom, ha másnak más a véleménye, de az enyém akkor is ez, mert ezt tapasztalom. 

Vajon ki kell e szállni a sűllyedő hajóból, vagy lapátolni tovább a beözönlő vizet, és várni a csodát?

Szerintem nem ma fogom megváltani a világot én sem.

Inkább megcsinálom holnapra a hennát a hajfestéshez, meg selejtezek egyet a ruháim között, mert lassan előrébb kerülnek a melegebb holmik. Meg ilyenek. Visszamászom a buborékomba inkább. Egyelőre.