Akkor elmesélem...

Az úgy volt, hogy Belami a németországi három hónap alatt eldöntötte, hogy megkéri Ági kezét.

Nincs mire várni, hisz teljes az összhang, szerelmesek egymásba, hasonló családi háttérrel, hasonló értékrenddel bírnak, és még a túrázási mániájuk is ugyanaz, a többi hasonlóságról már nem is beszélve.

Itt -ugye- ment a titkos szülinapi projekt Ágival, közben Belamival a gyűrűkről cseréltünk eszmét, szóval egy bizonyos pont után nagyon észen kellett lennem, hogy el ne szóljam magam valakinek. Közben örült a lelkem nagyon, hogy ennyire szeretnék meglepni egymást, annyira végtelenül cukik voltak, ahogyan két témában ugyan, de főzték a kis meglepetésüket.

Az még fontos momentum, hogy Ági egy alkalmat sem mulasztott el, hogy ne froclizza Belamit a lánykéréssel, mert nagyon szerette volna már, úgyhogy félig viccesen, de ez örök téma volt közöttük elég hamar (júniusban voltak egy éve együtt).

Célzatosan elcipelte magával az esküvői kiállításra, vitte gender partyra, mutogatta a barátnők esküvői fotóit (amin még nem együtt voltak), szóval fárasztotta rendesen, de mégis valahogy olyan humorosan ment a dolog, Belamit inkább szórakoztatta, mintsem bosszantotta.

Így először ez volt a terv, hogy egy ilyen froclizás közben előkapja a gyűrűt, és torkára forrasztja a szót Áginak.

Végül romantikusabbat talált ki.

Múlt hét hétfőn nyaralni indultak az Azori-szigetekre, csupa túra, csupa hegymászás. Tudta, hogy fel fognak mászni a Pico hegyre éjszaka, és a napfelkelte ott fogja érni őket. Innentől idézem Ágit.

"Felértünk a csúcsra, láttam, hogy Belami nagyon ideges. Nem akart enni sem. Gondoltam magamban, hogy nem boldog. Nem értettem miért. Aztán egyszer csak eltűnt, majd sietve visszajött, hogy menjek azonnal, mutat valamit. Egy olyan helyre vitt, ahol csak ketten voltunk. Épp kelt fel a nap. Előre mutatott, hogy nézzem ott, ott, ott! Nem láttam semmit, nyújtogattam a nyakam, de hiába. Visszanéztem, hogy én nem látok semmit, ekkor Belami már térdelt, és nyitva volt a doboz a gyűrűvel. Úristen, én azt sem tudom, hogy válaszoltam e a kérdésre, mert sokkot kaptam, annyira boldog voltam. Azt mondja Belami, hogy igent mondtam, de én nem emlékszem, de tényleg."

A gyűrű végül kicsi lett, de ez semmit nem von le az örömből és a boldogságból, az árban benne van egy igazítás, úgyhogy, ha hazaérnek meglesz az is. Pedig mi ármánykodás ment ez ügyben Ági családja körében! Nyomozták a méretet, de Ági nővére végül vékonyabbnak gondolta a húga ujját. Pedig én mondtam Belaminak, hogy szerintem pont akkora ujjai vannak Áginak, mint nekem, legyen ez az alap, de nem hallgatott rám.

Ja, és utazás előtt Belami Ági apukájától engedélyt kért, hogy megkérje a lánya kezét. 

Ezt honnan szedte? De szerintem nagyon vagány lépés volt, teljesen elolvadtak ettől a gesztustól. Mondjuk én is. És Ági hívott engem, hogy elmesélje az egészet. Teljesen odavagyok ettől is. Meg amúgy az egésztől. 

Hát így történt.