Januári enerváltság

Sajnos engem sem kerül el ez a januári melankólia.

Pont nincs semmi megoldhatatlan probléma, mégis olyan enervált vagyok, hogy legszívesebben fejemre húznám a takarót, és tavaszig elő sem bújnék.

Szombaton elpakoltam a karácsonyi dekorációt, leszedtem a fenyőről a díszeket, kiköltözött a fa az erkélyre (töves fenyő).

Hirtelen olyan üres lett a lakás, hiányoznak a karácsonyi fények. No mindegy, majd megszokom.

Másik oka a fásultságomnak, hogy nem tudunk azonnal Fonyódra költözni.

Az van, hogy mi az utolsó napokban megnéztünk két lakást is, tulajdonképpen végig lehetne zongorázni, ha... És sajnos van több "ha" is. Ezek pedig nem megkerülhetők, hiába tudnánk áterőszakolni a lakás kérdést. 

Ettől függetlenül TUDOM, hogy mi ott fogunk egyszer lakni, csak még kell egy kis türelem. 

Fogyogatok szépen, dekánként.

Amúgy semmi különös, kevesebb kalóriát viszek be, mint amit elhasználok. Mindent, tényleg mindent eszek, csak okosan. Számolok, mert másképpen ez nem megy. Ha fejben azt gondolom, hogy még jó vagyok, akkor már tuti, hogy a számok mást mondanak, és felfelé. Szóval mérni és írni kell. Charlie már rosszul van tőle, ha meglátja mellettem a mérleget, mert az minden étkezésnél ott van. A kávétejszínt is lemérem, ha nem kapszlisat iszok, szóval ennyire. Étteremben, vendégségben nem voltam mostanában, ott valószínűleg felfelé saccolva írnám be az ételt. 

Ezzel az egésszel sokkal tudatosabb ám az ember, mert nem mindegy, hogy -mondjuk- 200 kalóriát gyorsan feszívódó szénhidrátból viszek be, és fél óra múlva éhes vagyok, vagy inkább -mondjuk- sovány túróból csinálok valami édességet, és órákig nem vagyok éhes a kis étkezés után sem. 

Nem tudom meddig tart a türelmem ehhez, de amíg eredményt hoz, addig biztosan. Utána megtartani kellene az odafigyelést, hogy ne jöjjenek vissza a plusz kilók. 

Nem állítom, hogy estefelé nem vagyok éhes, főleg a vacsora után röviddel, de most azt találtam ki, hogy uborkát eszek, vagy pár szem magot, és ezzel kiütöm a rágcsálhatnékomat. 

Legközelebb majd akkor írok erről, ha elérem az első kitűzött célt.

Iluska elköltözött, vitte a két cicvareket is, Lujzát és Egont.

Belami nincs túl jól, be kell rendeznie az új életét, de szerintem megoldja. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Sajnálom, mert titokban én azért reménykedtem, hogy maradnak együtt. 

Kismacsó vizsgázik, idén júniusban végez.

Speciális szakmájából adódóan már megvan a helye is. Hihetetlen gyorsan elrepült ez a négy év.

Charlieval mi belevágtunk a munka sűrűjébe.

Mór, köszöni, jól van, biztosan unalmasabb napok elébe néz, hisz mostanában rengeteget volt mozgatva, imád túrázni, ő egy igazi csavargós kutya. 

Aranyos történet, hogy Belami még rajta is kifog, ugyanis Fonyódon, egyik nap rábíztuk Mórt, míg mi a csisztapusztai gyógyvízben áztattuk magunkat (muhahaha!). Belami elvitte Mórt túrázni, és a végén Mór úgy elfáradt, hogy alig tudott hazaporoszkálni vele. Belami egy vadállat, ha túrázásról van szó, még egy három éves kutya sem tud lépést tartani vele.😅