Nem igazán hittem, hogy egyáltalán el tudunk jönni, mert -természetesen- anyósomat tegnap engedték haza a kórházból, és holnap vinni kell ellenőrzésre. Végül Charlie határozottan átutalta a feladatot az öccsének (évente egyszer ő is csinálhat valamit), bár ezzel együtt életre szóló sebeket is szerzett, mert sikerült csúnyán összeveszniük a testvérével. Nem a feladaton, de anyósom miatt, aki most már minden szinten, akarva és akaratlanul is generálja a feszültséget. Lapozzunk!
Idén itt sikerült elengedni minden sz.rt, úgyis megvárnak, míg hazaérünk, mit agonizáljak rajta.
A béke szigete van, semmi különöset nem csinálunk. csak amit szoktunk.
Regelente hatalmas séták Mórral a kilátó környékén, aztán kényelmes reggelik kávéval, mézes teával. Beszélgetünk, sokat ülünk kint, mert olyan szép a kert, és Mór imád járőrözni, "buffogni" (visszafogottan ugatni) a szomszéd kutyáknak, akik "balhéznak" (nem visszafogottan ugatnak).
Többnyire összeütünk valami egyszerú ebédet, aztán delelünk, és csak délután strandolunk, mert nagyon meleg van. Mórral strandolni elég fárasztó, mert kb. mint egy kisgyerek, folyton menni kell utána, nem maradhat felügyelet nélkül. Mondjuk így nem unalmas, és rengeteg kutyával és gazdával ismerkedünk össze.
Este megint kötetlen a program, tegnap majdnem eljutottam futni is, de olyan későn értünk fel a házhoz, hogy már sötétedett, meg nagyon éhes voltam. Talán majd ma, de erre sem fogok ráfeszülni, hisz nyaralunk.
Talán péntekre van esély egy húvösebb, esős napra, oda majd kitalálunk valami mást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése