Belamiról legfőképp

Szörnyen le lehet szokni a blogolásról.

Időnként eszembe jut, hogy ezt vagy azt meg kellene írni, de aztán mégsem. 

Régebben nagyon szerettem instára történeteket gyártani a sztoriban, de mostanában azt sem. 

Nem, nincs rosszkedvem, csak épp közlékeny se nagyon vagyok pillanatnyilag.

Pedig van történés, hisz Belami szeptember egytől máshol dolgozik, és más szakorvos is lesz végül. Legalábbis az első szakiránya lesz más, de tervei szerint befejezi a Bethesdában elkezdett anesztes szakot egyszer.

Eleinte nem örültem, hogy válatni akar, de ismerem Belamit annyira, hogy tudjam, jól megrágta ezt, minden körülményt megvizsgált, és jól döntött. 

Aztán, amikor eltelt az első hét, és teljesen ki volt simulva, meg visszatért a lelkesedése, ami eléggé ki volt pusztítva az elmúlt két évben, akkor megnyugodtam. Mert igazából én csak azt szeretném, ha boldog lenne... és legfőképp egészséges. Ugyanis aggódtam érte az elmúlt időszakban, lefogyott és gyűrött volt, meg ideges, frusztrált. Tudnék hosszan mesélni a nem a Bethesdában! töltött ügyeleteiről, ahol alapvető dolgok nem működtek ahhoz, hogy felelős munkát végezzen, és ő ezt nem bírja, kicsinálja. Hihetetlen lelkesen tud rengeteget dolgozni, de a magyar egészségügy ezen szegmense bárkiből ki tudja ölni még az életkedvet is. 

Na, ezt ő nem hagyta. Megkereste az állami egészségügyben azt a kis szigetet (Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinika), ami most nagyon előremutató, fejlődőképes, és legfőképp érdekes. Legalábbs Belaminak. Borzasztó lelkesen vetette bele magát a nukleáris medicinába, jelenleg tankönyvekkel felszerelkezve közlekedik mindenhová, és élvezettel szívja magába az új tudást. Még az uszkár találkozón is tanult a piknik pléden, meg mutogatta nekem a képeket. Tényleg nagyon érdekes, bár ebből még kevesebbet értek, mint az eddigiekből, de majd belejövök. 

Azt mondja, a munkahely egy álom, mindenki nyugodt és kedves, ő az első perctől otthon érzi magát, és azt meg külön imádja, hogy máris rábíztak egy csomó feladatot, ugyanis neki ez lételeme. Mármint az értelmes munka... Nem az, hogy éjszakai ügyeletben nincs laboros, aki megcsinálja a véreredményt, ő meg döntsön, meg állítson fel diagnózist alapvető információk nélkül. Mert jóvanazúgy'! Hát nincs jól. Könyörgöm! Emberéletekről van szó, nem takarításról. Csak beteg ne legyen az ember mostanában! 

Apropó uszi tali!

Ez egy külön posztot megér. Úgy, de úgy felb.sztam rajta magam, hogy két napig pörögtem felette. Most már nevetek, de legközelebb elmesélem..