Utálom a novembert, rájöttem

Tegnap volt a szociális munka napja, ezért nem kellett dolgozni.

Tavaly ez nem jött össze, most viszont tényleg nem foglalkoztam munkával. 

Ennek ellenére a november nem az én hónapom.

Tavaly és most is tele vagyok AZONNAL megoldandó ügyekkel, mindenki meg van háborodva, úgy érzem. Össze kell vesznem kollégákkal, mert nyomja át rám a nyomorát az alapellátásból, és nem érti, hogy a szakellátásban sem foglalkozunk agyátültetéssel, magyarán, ha a gyerek nem akarja, sőt tiltakozik a megmentése ellen, akkor igen nehéz eredményeket produkálni itt is. 

A rendőrség is túlterhelt, ezért zabosak a szökött gyerekek miatt, hülye leveleket gyártanak arról, hogy milyen intézetbe kellene zárni! a gyermekkorút. Ja! Hogy olyan nincs is?! És bakker leír ilyeneket hivatalos levélben. 

Csak fogom a fejemet, meg húzom anyakamat, hogy ugyan merről jön még "áldás". 

Ez a szürke idő is az agyamra megy.

Minden nyálkás, folyton félhomály van nappal is. Legszívesebben ki sem tenném a lábam itthonról, főleg, mióta az utcán is maszk kell. Tiszta nedves pár perc után a maszk, hát rohadt egészséges lehet ez így, de a szabály, az szabály. 

Még látogatni kell, de igyekszem a minimumra redukálni, meg megkérdezem, hogy van e légúti beteg, mert akkor nem megyek. Szerencsére, ezt lehet. 

Hogy azért ne csak nyavalygás legyen. Megvan a hét kiló mínusz!

Nagyon be van már lassulva az ütem, de ez várható volt. Igazából én nem látom ezt a hét kilót, de érzem. A nadrágokon főleg. 

Azon viszont elgondolkodtam, hogy fogom e tudni tartani ezt, mert egyre nehezebb lebeszélni magam arról esténként, hogy vacsora után ne egyek már semmit. Főleg, mikor későn fekszek, és Charlie elővesz egy kis ropit, gyümölcsöt, ilyeneket filmnézés közben. 

Aztán ott van a tapasztalat, hogy már három nap lazaság is mibe került, szóval megtartani az eredményeket nehezebb. 

Pedig tényleg jókat, és változatosan eszek, ráadásul a cukron kívül szinte semmi nincs tiltva, csak a mennyiség és az időre evés a fontos. Szerintem semmi jobb megoldást nem fogok ennél találni, amit hosszú távon és egészségesen lehet csinálni. 

Nyilván, egy-egy kilengés nem a világ, csak én épp úgy működök, hogyha elengedem a kontrollt, akkor nincs megállás. Szóval inkább el sem engedem, jobb az úgy.  

De jön a karácsony, hiába eszek én itthon szépen, ha máshol enni illik, és nem is keveset. Karácsonykor csak nem vihetem a kis külön kajámat, abból tényleg sértődés lenne. Inkább majd megpróbálok úgy választani, hogy jó legyen, meg keveset enni. Nem tudom hogy sikerül majd, hisz a kirándulós három napon is elvéreztem, és nagyon nehéz volt visszatalálni.

Na csak sikerült a jó eredményt is borúlátásba csomagolni így a végére, szóval inkább most abbahagyom.

Pedig nincs rosszkedvem, csak épp jó sem. De majd lesz ez máshogy. 😉