Megint Mór

Tegnap délutánra a nap is kisütött, úgyhogy inkább Charlie sem ment focizni, hanem Mórcit vittük extra futkosására. 

Úgy élvezte! Jó alaposan kidöglesztettük, már indultunk volna haza, mikor megérkezett a legjobb haverja Szotyi, akivel őrült birkozásba, kergetőzésbe kezdtek. A végén már alig álltak a lábukon, úgy elfáradtak. 

Amúgy tök érdekes, hogy ugyanaz az érzésem van a gazdik között a parkban, mint annak idején a játszótéren az anyukák között volt. Itt is megvan, hogy a "gyerek" kivel játszik együtt, meg kivel nem. Az egymás játékának az elvétele is létezik. Meg a "felnőttek" figyelő szeme, hogy nehogy bántsák a kis drágaságát. És az is, hogy kinek a kutyája mit tud már. Annyira vicces. 😂

Este meg ez volt. Már arra sem volt ereje, hogy begömbölyödjön a helyére. Csak a macijáig kúszott el, aztán félúton elaludt. Még horkolt is picit.

(Mellesleg kinőtte a vackát, amit amúgy heti egy alkalommal használ kb. Venni kell másikat... De minek is?)

Annyira nagyon imádjuk ezt az édes kiskutyát! 💓