Van nekem egy pihe-puha itthoni nadrágom, Mickey egerekkel díszítve. Anyagánál fogva nem túl csinos a szabása, sőt, nagyjából húsz kilóval nézek ki többnek benne, de olyan jó meleg és kényelmes, hogy tényleg nem érdekel, ráadásul ez csak itthoni viselet.
Na most, én gyakran szoktam táncolni Charlienak, saját koreográfia szerint.
Van a "hagymácska" táncom, amit akkor csinálok, ha le akarok zárni egy beszélgetést, vagy csak simán heccelem, de figyelemfelhívásnak sem utolsó. Ennek a koreoja állandó. Kicsit oroszos beütésű a tánc.
Aztán van a tévé elé beállós tánc, mikor jobbról balra, majd balról jobbra haladva rázom a fenekem, és eldöntheti, hogy mi érdekli jobban: a hátsóm, vagy a tévé. 😂
Többnyire türelmesen kivárja, hogy a táncom végére érjek, de legutóbb olyan hangosan kezdett nevetni, hogy döbbenten abbahagytam a ténykedésemet.
-Mi van? -kérdeztem megütközve.
-Halálos, ahogy mozognak a nadrágodon az egerek. Hozd a telefonomat, felveszem, és megmutatom!
-Oké, de aztán töröld!
-Jó.
Tényleg nagyon vicces volt, de persze annyira nem szeretem, ha az én kontómra humorizálunk, ráadásul irtózatosan nagynak láttam a fenekemet, úgyhogy nem fordítottam elég figyelmet a törlés megvalósulására.
Tegnapelőtt hülyéskedtünk valamin, Charlie meg zsarolni kezdett, hogy van ám az az egeres tánc.
-Mi van?! Nem törölted?
-Asszem' nem.
-Nézzük meg!
Nézem, nézem, majd kinyilatkoztatom: -Na, ezzel nem sokra mész, mert csak a hátsóm látszik, úgyis letagadom, hogy én vagyok, nekem nincs is ekkora s.ggem.
-Nem akarlak elkeseríteni Mucika, de a tükörben pont látszik az arcod.
És tényleg! Valahogy pont sikerült úgy táncolni háttal, hogy a fésülködő asztal tükrében végig látszik az arcom.
Fél óráig nem bírtuk abbahagyni a röhögést. Megfájdult az oldalam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése