Saját magam kísérleti nyula vagyok

Tegnap úgy ítéltem meg, hogy ma nem igazán lesz időm edzésre, ezért a keddi edzés után mentem szerdán is.
Kemény volt. Reggel kb. minden izmom fájt, de ez nekem igen jó érzés, mert tudom, hogy megdolgoztam érte.
Úgy gondolom, ez a mozgás vonal pipa nekem, mert lankadatlanul csinálom heti három alkalommal, ráadásul nem tinglitanglizok, hanem ha már ott vagyok, akkor a lehető legkomolyabban végigcsinálom a kapott edzéstervet. Sőt! Némi futást is beépítettem, mert valahogy úgy érzem, az is kell nekem. Nem igazán sok, de jól bemelegíti az izmaimat, guggolni például sokkal jobban tudok, ha futottam előtte.

A kajálás viszont...
A délelőttök olyan szépen mennek, aztán délután öt körül elgurul a gyógyszerem, és össze-vissza eszek. Már Charlie is felfigyelt rá, hogy esténként mindig rágok valamit, jó esetben csak uborkát és/vagy egyéb zöldségeket, rosszabb esetben rárepülök a rizs chipsre, és meg akarom győzni saját magamat is, hogy egészséges az. Hát nem az. Illetve este , nekem nem az.

Azon kezdtem tűnődni, hogy mit csinálok jól napközben, és mi a baj az estékkel.
Arra jutottam, hogy az enyhe inzulinrezisztenciámmal nekem nagyon fontos, hogy kőbe vésett étkezéseim legyenek, és közötte ne egyek. Semmit lehetőleg. Így nem kering folyamatosan inzulin a véremben.
Napközben ez így is van, hisz nincs is időm máshogy csinálni.
Aztán hazaérek, és hirtelen túl sok időm lesz, elkezdek eszegetni, a véremben folyamatosan inzulin van, én meg csak egyre éhesebb leszek.
Ezért most nagy szigorúság van esténként, és azt vettem észre, hogyha normálisan megvacsorázok, és nem csak csipegetek, akkor nem vagyok éhes megállás nélkül.

Olvasgattam én erről már Penny szaktársnál, meg a fészen is van egy lány (Numbava), aki tök érthetően ír ezekről, de még nem volt időm beleásni magamat a témába, pedig kellene.
Egyszer Belami tartott egy kiselőadást a háromszori étkezés üdvösségéről, de inzulinrezisztenciával én azért kevésnek tartom a háromszori étkezést. Főleg, ha reggel hatkor már indul a nap, és este tizenegykor még nem alszok.
Most próbálok négy étkezést kihozni, de elképzelhető, hogy kelleni fog az öt is. Meglátom. Kísérletezgetek, hogy hogyan a legjobb nekem. Mert szerintem ebben sem lehet/kell általánosítani.
A sikeresség fokmérője a fogyás lenne, mert jelenleg inkább súlytartás van. Még akkor is, ha kalóriában nem szállok el.
Majd mesélek.