a sok szabadnap, úgyhogy egyáltalán nem értem miért van ilyen világvége hangulatom.
Ma volt még egy négy órás team gyűlésem, meg pénteken lesz egy éjszakám, aztán elvileg szeptemberben már nem dolgozok.
Talán ez az időjárás, meg most a pms-t ugyan megúsztam, de cserébe az új ciklus kezdetén szenvedek.
Az sem volt túl jó érzés, hogy a gyűlés után külön nekem volt egy kis orientációs beszélgetés, ahol a felettesem (akit nagyon bírok) megkérdezte, hogy majdnem három hónap után mit gondolok, meg tetszik e a munka, és kurva nehéz volt a szemébe nézve "blablablázni", mert az a nagy igazság, hogy nem szeretem továbbra sem, és attól tartok, hogy ez már így is fog maradni.
Ennek ellenére a munkahely váltásnak nincs most prioritása, sőt, az idén már gondolni sem szeretnék erre.
Majd, amikor elkezdődik 2018, meg a kezemben lesz a jogosítványom, akkor majd újra végiggondolom, hogy tulajdonképpen mit is szeretnék a munka területén elérni, vannak e még vágyaim, vagy legalábbis olyan terület, amit szívesen felderítenék.
Maradjunk abban, hogy a szakellátás nem az én világom, pedig erősen hittem úgy másfél éve, hogy az. (Persze folyamatosan reménykedek, hogy egyszerre átfordul bennem ez az egész, és a lehető legelégedettebben maradok itt vagy tíz évet. Hm.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése