2017. március 12., vasárnap

Ilyenek (is) vannak (update)

Sajnos egy hetet nehéz úgy összefoglalni, hogy minden fontos esemény benne legyen, úgyhogy inkább csak "villantok".

Lenti képekkel a tavaszt várom, mert hihetetlenül kívánom a színeket mind az engem körülvevő tárgyakban, mind a manikűrben, mind az öltözködésben, tulajdonképpen mindenben.







A hangulatom változó, de ok nélkül nem vagyok kedvetlen.
Lehet, hogy sok szempontból nem nekem találták ki a vezetői pozíciót, de repül vele az idő, és rendkívül sok esetben rettentő hasznosnak érzem magam tőle.
Sajnos ennek meg az a következménye, hogy estére már fáradt vagyok, csak robot üzemmódban működök. Maximum Szomszédokat "nézek" teregetés, körömlakkozás, egyebek közben, szóval ez inkább olyan nekem, mint a babáknak a cumi: megnyugszom tőle. (Amúgy tényleg elég meghallanom a főcím zenéjét, és egyszeriben kisimul az idegrendszerem. Gáz, de ez van.)

Kismacsó már egy ideje szakított Kisszőkével, de állítólag barátok maradtak.
Kismacsóból továbbra is nehéz bármilyen információt kihúzni a szerelmi életével kapcsolatosan, de szorgosan próbálkozok.
Pár hete valahogy a fejembe ette magát, hogy Kismacsónak van megint valakije, de gyanúsan nagy a csend, valami nem stimmel. Rémálmaiban egy felnőtt nő hálózta be, akinek minimum három gyereke van, a legidősebb közel azonos korú Kismacsóval.
Nőnapon csokit kaptam tőle, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt egy kis faggatózásra.
-Csak nekem vettél nőnapi ajándékot? -kérdeztem nagy fifikásan.
-Nem, még egy valakinek vettem.
-Az új barátnődnek?
-Nincs új barátnőm.
-Akkor kinek vettél?
-Valakinek, akit kedvelek, de még nem járunk együtt.
-Hány éves? -vettem egy jó nagy fordulatot, és összeszorított foggal vártam a választ.
-19 éves. (Kismacsó majd júniusban lesz 17.)
-Főiskolás már?
-Nem, végzős, de nem a mi sulinkban.
-Szóval házi nyúlra nem lősz.
-Nem, abból már megjöttem.
-És mi a neve?
-Na elég mára a faggatózásból! Nem mondom meg, mert azonnal rákeresel. Majd.
Phűűű! Akkor jól éreztem, hogy idősebb, de mégsem olyan vészes a helyzet.

Belami.
Oroszországban fog egy hónap gyakorlatot tölteni a nyáron. És magának pályázta, intézte, mindent.
Annyira büszke vagyok rá, olyan hihetetlenül önálló, okos, gyönyörűséges.

Én komolyan nem értem hogy lett két ilyen fantasztikus gyerekem, mert semmi különöset nem csináltam, "csak" szerettem/szeretem őket nagyon-nagyon. Kb. ennyi a nagy titok.

Charlie most nincs topon, de a hétvégénk (a szombat reggeli veszekedést leszámítva) jól alakult.
Sokat voltunk együtt, színházaztunk, ma meg Zozó kerilányoztunk. Imádtam minden percét.

Most pedig előkészülök a vacsorához, mert Belami csak holnap megy vissza az egyetemre, úgyhogy tudunk együtt enni, meg még beszélgetni.
Csinálok meleg szendvicset, forró mézes-citromos teát. Jó lesz. 😉

4 megjegyzés:

  1. Ahányszor a fiúkos sztoriidat mondod, mindig magamat látom 15 év múlva... :)

    VálaszTörlés
  2. Amúgy szerintem nincs nagy baj az "idősebb" nővel sem, nyilván nem feleségül venni akarja majd a fiad. :)
    A tesóm egy 12 évvel idősebb nőt vett el feleségül, nagy volt a szerelem, és igazából nagyon jól megvoltak együtt nagyon sokáig.
    Unokatesóm 18 éves és egy 26 éves csajjal vannak együtt már majdnem 1 éve, totál jól megvannak. :)

    VálaszTörlés