Mondjuk tegnap ki sem dugtuk az orrunkat a lakásból Charlieval, szóval karácsony utolsó napjáról még csak-csak elmondható, hogy semmi különös nem volt.
Kicsit összepakoltam a lakásban, miután a fiúk elpályáztak az apjukhoz, húztam nekik tiszta ágyneműt, meg mostam, mert gyönyörű napos idő volt, fújt a szél.
Még volt egy csomó maradék étel, főzni nem kellett, úgyhogy kis szünetekkel három filmet is megnéztünk, meg a lemenő nap fényében cukiskodtunk egymással az erkélyen, és még egy délutáni szieszta is belefért.
Este néztük a harmadik filmet, leporoltam közben a szobabiciklit, és tekertem egy órát. Csudára büszke is voltam magamra, hogy nem tologatom januárra a mozgást, hanem csak úgy belecsapok a lecsóba.
Aztán ma reggel megbeszéltem egy kedves ismerősömmel, hogy délután beszélgetünk egy kávé mellett, és azért csak délután, mert ebédre Anyuékhoz megyünk.
Annak rendje és módja szerint indulni készültünk, mikor az autónk bemondta az unalmast. Mindezt úgy, hogy fogalmunk sem volt mi lehet a baja, de olyan panaszos csörgéssel volt, hogy csak hússzal mertünk gurulni az autójavítóig, és még így is büdös, égett szag volt.
Kiderült, hogy az egyik első keréknél eltört a rugó, és az gyilkolta a gumit, attól volt büdös.
Én isteni szerencsének éltem meg, hogy ez nem vasárnap az autópályán történt, miközben százzal repesztünk, mert abból bizony tragédia is lehetett volna.
Borzasztóan nem hiányzott most ez a plusz kiadás, de délutánra meg is csinálták, úgyhogy Charlie jött elém, mikor befejeztem a
Így most vannak könnyed kis könyveim is az elkövetkezendő napokra, meg holnap talán mozizunk is egyet.
Amíg itthon lehetek, és pihenhetek, és mindenki egészséges, addig nem hagyom magam kibillenteni a stabil jókedvemből. Nahát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése