Volt közöttünk egy 8 éves kisfiú, azt hiszem neki volt a legmegfelelőbb a Trollok című film, de azért a 17 évesek is csöndben végignézték szerencsére.
Aztán a kórházban szétuntam az életemet, mire sikerült a gondozottunk orvosával beszélni, de végül sikerült, ma vihetem a kislányt vissza az otthonba. (A gyámjának kellene, de még mindig nincs neki kijelölve.)
A gyerekosztály tele van nagyon fiatal orvossal, harminc felett egyet sem láttam, plusz a kórház is új, a falon "magyar népmesék" rajzokkal, tényleg nagyon rendben van az egész.
Persze az anyukáknak itt sem tudnak ágyat biztosítani, de megengedik, hogy bent aludjanak a kisebbekkel, egy ágyban.
Nekem ez nagyon bejön, mert mikor a fiúk kicsi korukban kórházban voltak, akkor ezt még nem lehetett, és én sírtam szét az agyamat éjszaka, hogy mi lehet az én kincseimmel. (Amúgy nem volt semmi, mert aludtak, én meg már ott voltam nyitásnál, egészen zárásig, de tényleg nagyon féltem, hogy sírnak utánam egész éjjel, borzalmas volt.)
Kb. ennyi volt a napom, mert utána itthon sem nagyon csináltam semmit, megnéztünk egy részt Charlieval az Adlon Hotelből, vacsoráztunk, teáztunk, ilyenek.
Ehhez képest én úgy bealudtam, mint aki egész nap keményen dolgozott, fel sem keltem reggelig, pedig én az a megébredős fajta vagyok.
Ma a kórházas sztori miatt valószínűleg később érek haza, de mozit tervezünk Charlieval (nem, nem a Trollokat, A könyvelőt-t szeretnénk megnézni).
Holnap este meg színház. Végre! :-)
És Belami is itthon lesz hétvégén, szóval együtt leszünk mindannyian, alig várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése