Kedvenc étkezésem

a tízórai és az uzsonna,mert akkor nagy valószínűséggel beiktatok egy kávét és/vagy sütit.
Most épp egy sikeres kimenetelű iskolai beiratkozás után döntöttem úgy,hogy megjutalmazom magam,és beülök kedvenc kávézómba.

Nem,nem én megyek suliba,az egyik lányunkat könyörögtem vissza a középiskolába,mert a tavalyi rengeteg hiányzás miatt ki akarták rúgni.
Megtehetik,mert elmúlt 16 éves,nem kötelesek bent tartani.
Szóval felöltöttem a kis boci szemeket,a leány szintén,meg még vittük a nagymamát is,aki inkább nehezítő tényező volt,mert minden áron,mindenkinek meg akarta mutatni a gyerek általános iskolai okleveleit.
Na mindegy,a lényeg,hogy sikerült,így most ünneplek kicsit,mielőtt belevetem magam a továbbiakba.

Nagyjából biztos vagyok benne,hogy nem sokáig tart a leányzó lelkesedése,és ki fogják rúgni (van mire alapoznom ezen feltevésemet),majd két év múlva az utcára kerül,de hátha meglepetést okoz mégis.
Én beletoltam ebbe (is) mindent,egyszerűen csak így tudom elképzelni,máshogy nem is lehet.
És minden egyes reggel belemosolygok a tükörbe (mert bele tudok),és tiszta a lelkiismeretem.

Vissza az étkezés témához.
Most a reggeli kávémba tejszínt teszek,a tejet meghagyom későbbre.
Ja,és rászoktam az indulás előtti reggelire,tekintve,hogy később megyek dolgozni.
Rengeteget mozgok napközben,de még az izomlázon kívül egyéb hatást nem észlelek.(Konkrétan fogyásra célzok.)
Jaj,olyan nehezen megy egy csomó minden 40 felett!(Ismét a fogyásra gondolok elsősorban,de legalább nem is híztam tovább.)