Az biztos, hogy én ma ki nem mozdulok a lakásból, ha továbbra is így zuhog. Végül is éhen nem fogok veszni, kávéból be van tárazva, úgyhogy bekuckózós napot tartok.
Féltem az estétől egyedül, de csont nélkül csúszott.
Felhívott egy barátnőm, azzal kb. két órát dumáltunk telefonon, egy óra elteltével meg kellett szakítani a beszélgetést, és újra tárcsáznia, hogy ingyen menjen.
Előtte, utána chaten is nyomtam egyszerre három emberrel, mert a régi munkahelyemen (a mostani munkám az új, a legújabb meg az, ami lehet, hogy lesz) iszonyat fejlemények vannak/lesznek, de ez sem publikus még.
Beszéltem Charlieval (ott már akkor esett) és a fiúkkal, akik szerencsésen megérkeztek az apai nagyanyjukhoz.
Aztán fürdés, olvasgatás, és beájultam.
Reggel meg felültem az ágyban, és picit meredtem magam elé, ahogy szoktam. Ilyenkor kapcsolnak be a kis processzorok a fejemben, frissülnek a programok, ilyenek.
Szóval azon gondolkodtam, hogy megint pár nap alatt annyi minden történt velem, ami hónapokra elég lenne, de nekem az egész életem ilyen: ugyanis velem mindig történik valami.
Visszagondolok a kezdetekre, ameddig vissza tudok egyáltalán emlékezni, és már akkor is.
Sajnos még emlékszem a szüleim házasságának a végére, hát persze, hogy arra, és nem az elejére.
Az ebből következő nehézségeimre, a kamaszkoromra.
A gimnáziumra, az első férjemre, a gyerekek születésére, a válásomra, az azt követő nehéz évekre, az új házasságomra és annak problémájára.
Minden, de minden fontos állomás tele volt bonyodalmakkal, és soha nem én generáltam őket (legalábbis azt hiszem).
Egyszerűen csak jönnek, én meg próbálom kihozni belőle a legjobbat.
Nyilván nem vagyok ezzel egyedül a világon, de hát ez az én életem, én ezt tudom átérezni a legjobban.
Lassan megszokom, hogy nekem minden bonyolult és kacskaringós.
Igazából abban reménykedem, ha ezt elfogadom, akkor egyszerre megoldódik minden, és onnantól nem lesznek bonyodalmak, meg kacskaringók. (Ó én kis naiv!)
Bár, ahogy magamat ismerem, akkor meg már hiányozna.
Mindegy, megyek olvasni, "semmit csinálni". :-)
(Emmy Cicierega)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése