Na, most fújtam ki egy hatalmas levegőt, csináltam egy jó teát, és most hátradőlök, mert KÉSZ VAGYOK A SAJÁT MAGAMRA KISZABOTT GIGA NAGY TAKARÍTÁSSAL!!!
Oké, apróságok még vannak, de a többi kész, és szörnyen megkönnyebbültem, hogy azért maradt időm olvasni, lazulni a következő kb. 10 napban. (Úgy 11 napig tartott a takarítás, de ebben benne van a kedd, meg a hétvége egy része, mert azért nem folyamatos volt az ügyködés.)
Hogy mit lehet eddig szöszmötölni?
Magam sem tudom, hogy hogyan lehet ennyi lomot felhalmozni ebben a kis lakásban, mindezt úgy, hogy én alapvetően "kidobálós" fajta vagyok.
Jó, a többiek meg nagyon nem, ráadásul az ő dolgaik selejtezésébe kellett a segítségük, mert nem tudhatom, hogy ők mihez ragaszkodnak, mihez kevésbé.
Charlie szerint alig látszik bármi is, mert "nálunk soha nincs kosz".
Egyem meg! Aranyos.
Én azonban máshogy látom, érzékelem a különbséget.
Na jó, kiörültem magam magamnak, ezért inkább mondom, hogy mi jutott az eszembe.
Mondjuk önismeret gyanánt az, hogy én elég lusta kis dögnek tartom magam, meg a maximalizmus sem az én asztalom, de rá kell jönnöm, hogyha valami érdekel, tűzbe hoz, akkor irgalmatlanul tudok teperni, lelkesedni, fáradtságot nem ismerve csinálni, ráadásul maximálisan.
És igen, ilyen dolog volt most ez a takarítás, meg például a "régi" (mert még nem egészen az) munkahelyemen eltöltött utolsó hónap, amikor rendbe szerettem volna hagyni a dolgaimat, a gyerekeimmel és a férjemmel kapcsolatos összes dolog, és még sorolhatnám.
Szóval mégsem vagyok mindig lusta kis dög, és igenis a maximalizmus időnként az én asztalom.
Következő lépés, hogy mindig elő tudjam hozni ezt a tevékeny Lulut, azaz megtaláljam mindenben a kihívást. "Hát nem? Hát de." (Besenyő Pista bácsi ;-) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése