Használhatatlan

A mai nagyon rosszkedvem teljességgel indokolatlan, úgyhogy ez már a premenstruációs szindróma, más nem lehet.

Tegnap jött egy kamionnyi adomány, annyit cipekedtünk, hogy biztosra vettem: hamarabb megjön. Hát a francot. "Csak" fáj a derekam, és olyan feszült vagyok, hogy szikrázik körülöttem minden. Az a nagy szerencse, hogy épp senki nincs itthon.

Közben meg olyan ürességet érzek magamban.
Szükségem lenne valami újdonságra, egy új munkára, ami leköt, valami lökést ad, mert úgy bele vagyok már süllyedve önnönmagamba, hogy tragédia.
Küldhetne az univerzum végre valami olyat, amit szeretnék, ne csupa utazgatós sz.rt... Vagy meg kell csinálnom a jogosítványt... Csak lenne egy pici kedvem hozzá!

Áhh, ma használhatatlan vagyok még blogírásra is!