"De nehéz az iskolatáska..."

Belami meg az orvosi egyetem kapcsolata most a legbrutálisabb, és ez nem hagy hidegen.
Tükör három évet végzett el belőle, utána abbahagyta. Azt mondja, hogy nem bánta meg, de szerinte is ez a leggázosabb év, és megérti Belamit.
Belaminak most sikerült végiggondolnia, hogy milyen hosszú út áll még előtte, hogy igazán gyakorolhassa ezt a hivatást, és pénzt keressen (neki ez fontos szempont), és ez elkedvetleníti.
Sokat kell(ene) tanulnia, ő meg eléggé extrovertált típus, akinek kell a társaság, a pezsgés, ki nem állhat a szobába bezárva lenni, betemetve a könyvei alá.
(Na, persze erről megint eszembe jut a kiskora, amikor iszonyú küzdelmekkel próbáltam minden ébren töltött percére valamit kitalálni, mert katasztrófa volt különben. Ő volt az a gyerek, aki két felnőttet is simán lekötött, de cserébe hihetetlen gyorsan fejlődött minden szempontból, élmény volt (és most is az) vele lenni.)

Ami viszont teljesen kikészíti: az az igazságtalanság, és ez mindig is így volt.
Mert milyen már az, hogy megír egy írásbeli vizsgát, és nem lehet megnézni, mert akkor a professzor (vagy tudja a fene ki) megjegyzi az arcát (mert csak az irodájában lehet ezt tenni), és gondoskodik róla, hogy többé ne legyen erre gondja?!
Mondtam Belaminak, hogy ez lehet, hogy csak valami legenda, de szerinte nem, és nem is ő szeretne ennek utánajárni. És hát valljuk be őszintén, ez is olyan jó magyar hozzáállás, hogy biztos csak azért akarja a szemét diák megnézni a javítást, mert kötözködni akar, és kizárt, hogy tanulni szeretne a hibáiból. Oltári. Nem?

De hogy a lényeget mondjam: Belaminak megint megvan egy vizsgája, amin stresszelődött , de még mindig van kettő (nagyon nagy), szóval van ott még mázsás kő a szívemen, ahonnan most legurult egy.
És nem, egyáltalán nem nekem lényeges, hogy elvégezze az orvosit, hanem csak azt szeretném, hogy ne valamilyen külső kényszerítő tényező miatt döntsön bárhogy, hanem belülről, jól megfontoltan változtasson irányt, vagy maradjon, ha akar. Szóval, hogy boldog legyen, kiegyensúlyozott, magabiztos, ahogy eddig. Csak ez a lényeg. Nekem.