Hol jobban, hol rosszabbul viselem ezt az egész hercehurcát a munkahelyemen, de már saját magamat unom az ezzel kapcsolatos nyavalygásommal együtt.
Ami viszont biztos, hogy az éves konferenciánkat egy hónappal előbbre hozták (központilag), szóval február végéig meg kell lennie annak is.
A téma a családon belüli erőszak lesz, ehhez keresünk előadókat, meg minden egyebet.
Az én feladatom konkrétan az, hogy videó(ka)t kell készítenem ezzel kapcsolatosan.
Én nagyon sokszor bevállalok dolgokat úgy, hogy "Charlie majd megcsinálja", és az első gondolatom most is ez volt, hogy én majd kitalálom a riport kérdéseit, keresek valamilyen erőszakot elszenvedett alanyt hozzá, Charlie meg majd gondoskodik a felvételről.
Rövid tanakodás után azonban rájöttem, hogy ez most nem fog menni.
Ha sikerül valakit (valakiket) találnom, aki (akik) kamera elé áll (állnak), az (azok) nem fog (fognak) egy idegen férfi előtt beszélni, még akkor sem, ha háttal ül (ülnek) a kamerának. Szóval ezt most nekem kell megcsinálnom, a műszaki részét meg majd begyakorolom itthon.
Úgy tervezem, hogy irányított riport lesz, konkrét kérdéseket teszek fel, és nem túl sokat.
Első kérdés az lesz, hogy neki mit jelent az erőszak, ő ezt hogy írja körbe?
Charlie szerint azt is meg kellene kérdeznem, hogy a bántalmazott érezte e jogosnak valamikor is a bántalmazását. Ugyanis azt olvasta valahol, hogy legtöbbször egy bántalmazott azért tud sokáig benne maradni a bántalmazó kapcsolatban, mert "jogosnak" érzi, amit kap.
Sajnos ez tényleg így van, tapasztalatból tudom (heti szinten jön be ilyen eset), hogy nagyon sokan mentséget keresnek a bántalmazónak (beteg, ideges, frusztrált, stb..), ők meg nem jól kezelték ezt, aztán ez történt.
Ügyfélfogadáson rengeteget mesélnek ilyesmiről, és még 10 év után is tudnak olyat mondani, hogy majdnem lefordulok a székről, de nem tudom, hogy háttal a kamerának el merik/tudják e mondani majd.
Természetesen ez soha nem lesz nyilvános.
Egy alkalommal, a konferencián, szakembereknek vetítjük le, és persze beleegyező nyilatkozat is lesz, meg tájékoztatás a felvétel felhasználásáról.
Igazából, amiért idehoztam ezt a témát.
Ti mit kérdeznétek meg valakitől, akit bántalmaztak/bántalmaznak? Teljesen laikusként, elfogulatlanul, tényleg kíváncsian a válaszra? Mert szeretném így (is) megmutatni ezt az egészet, nemcsak szociális munkás szemmel. Komolyan érdekel minden felvetés.
Írhattok kommentbe, de ide is: meselulu@gmail.com. Ezerszer köszönök előre is minden ötletet, segítséget!
Szia,
VálaszTörlésHat pl ez az elso/egyetlen ilyen bantalmazo kapcsolata, vagy nem? (Parkapcsolati szinten, de korabban is, gyerekkorban pl szulo)
Ha kilepett belole, miert? Mi volt az a pont, amikor azt mondta, stop!
Ha meg benne van, mi lenne az a pont, amikor kilepne?
Kulvilag tudja? (Ugy ertem biztos van, ahol nem, de biztos olyan is, ahol nem lehet eltitkolni) mi a reakcio? (A "gyerekek erdekeben oldd meg" v szallj ki, segitunk v ugy csinalnak, mintha nem tudnak, stb)
Mi lenne, lett volna a legnagyobb segitseg a kiszallashoz?
Most ennyi jut eszembe, de lehet, meg irok, nagyon erdekes tema !
Sz
Szia! :-) Köszönöm, hogy írtál, segítettél nekem!
TörlésTetszik az első blokk, sokra enged következtetni, ha valaki mindig ilyen kapcsolatba fut bele, illetve a gyermekkora is ilyen volt. Van e kitörési pont?
Második blokk: valóban van ilyen? Mármint, hogy valakinek sikerül. Nekem most eszembe sem jut ilyen, mert aki kijött belőle, az nem magától tette, hanem a bántalmazó tette ki. :-(
Mindenesetre megkérdezem, hogy lenne e olyan pont, amikor kilépne valaki magától...
Ez is érdekes. A külvilág. Én nagyjából látom, hogy miként állunk hozzá, de hogy látja ő? Akar bárki is segíteni? Mit gondol erről? Hm.
Igen, mit gondol ő: mi az elégséges segítség?
Jaj, csudi jó együtt gondolkodni! Írj bátran, ha bármi eszedbe jut még! Köszi! :-)
Én azt kérdezném, hogy mikor csomagol össze és lép már le onnan, tudom hogy ez illúzió, meg ezer oka van amiért nem menekülnek el az emberek a bántalmazóiktól, de annyira elegem van éppen...
VálaszTörlésSzia! Először is, nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat!
TörlésÉs igen, a kérdés abszolút jogos, és fel is fogom tenni. Kíváncsi vagyok a válaszra.
Remélem nincs nagy gond nálad, és hamarosan jobbra fordul minden. Szurkolok. ;-)
Szia, én egyrészt azt kérdezném, hogy mi volt az oka annak, hogy az első pofon után nem lépett ki azonnal a kapcsolatból (milyen csapdái vannak egy bántalmazó kapcsolatnak, hogyan csúszik bele az ember lassan egy ilyenbe). A másik pedig az, hogy amikor ki akart lépni a bántalmazó kapcsolatból, akkor hogyan fogadta a környezete (rokonok, barátok,hatóságok), kapott-e valóban segítséget (gyakran tapasztalom, hogy éppen a rendőrség, a válóperes bíró, a szociális ellátó rendszer kényszeríti vissza az áldozatot a bántalmazóhoz azzal, hogy lezárja az ügyet büntetés nélkül, megítél gyermekláthatást egy vadállatnak, vagy csak nem hisz az áldozatnak, mert a bántalmazó a külvilág felé egy kedves, udvarias ember benyomását kelti.
VálaszTörlésSarkalatos pont, amit írsz: az első pofon (vagy egyéb bántalmazási mód) után. Mi történik akkor az emberben?
TörlésÉs igen, segítség e a segítség? Mert a legtöbb esetben SENKI nem akar beleavatkozni, még az sem, akinek dolga lenne. Nagyon keménynek kell lennie annak, aki végül ki tud lépni. Én momentán most egy embert sem tudok az ügyfeleim közül, mert fentebb írtam, aki eljött a bántalmazójától, az nem magától jött el, kirakta a bántalmazó férj. A gyerekek (4) nélkül. :-(
Engem is bántalmaztak. Csak éppen nem fizikailag. Az nem látszik a külvilág előtt. Sokáig én sem vettem észre. Azt hittem ez normális. Nincs semmi baj...
VálaszTörlésEgyébként hihetetlen, hogy hányféleképpen lehet bántalmazni valakit. Mondjuk azzal, hogy sz.rba se néznek. Az első házasságomban volt benne részem nekem is. :-(
TörlésVerbális agresszió. Szavakkal bántás. Alázás, uralás, lenyomás, önmagad feladása...
TörlésNagyon nehéz ebből kilépni. Hová? Ha közös az otthon hová menjen? Ha anyagilag függ, gyerekek miatt mit csináljon?
Külvilág szemében meg a férj az "áldott jó ember". Nem veszik észre mi zajlik a háttérben. Én meg nem beszéltem. Mert egyrészt későn jöttem rá, másrészt meg szégyelltem.
:-( Tényleg nehéz. Nekem úgy ment, hogy támogató volt a családom, és a volt férjemnek nem kellettek a gyerekek. Így el tudtam jönni. Másképp nem biztos, hogy sikerült volna.
TörlésÍrsz blogot? Megírnád nekem ide: meselulu@gmail.com. Esetleg meghívót kunyiznék, ha zárt.
Remélem körülményekhez képest rendben vagy!
Küldtem.
TörlésIgen. De ki tudja meddig. Még csak most indítottam el a válást...
Köszönöm a meghívót, voltam nálad, és leszek is, szépen végigolvasok majd mindent.
TörlésÉn nagyon nehezen léptem túl az egészen, még úgy is, hogy én döntöttem a válás mellett. Az a jó, hogy tudsz beszélni (írni) az egészről, mert az levesz rólad egy picit. De tessék ám enni is! (Jó, elhiszem, hogy hízni is lehet gond, de próbálkozz csak! ;-) )
Jakupcsek Ridikül műsorában volt egy ilyen adás. Családon belüli erőszak vagy Bántalmazó kapcsolat volt a címe. Youtubeon van fent róla video, Feldmár András volt az egyik meghívott, onnan is átvehetsz kérdéseket!
VálaszTörlésNah, azt meg is nézem. Köszi Tami!
TörlésValami olyasmit kérdeznék, mert ha hajlandó veled leülni valaki beszélni erről, akkor már tudja, hogy mikor és miért tudatosult benne hogy bántalmazó kapcsolatban él? Előtte miért nem?
VálaszTörlésTőled pedig mint szakemberként azt kérdezném, hogy ha gyanakszunk arra, hogy valakit bántalmaznak, akár fizikailag is, de egyáltalán nem szoros a kapcsolat, tehát pl. társasházban szomszéd, munkahelyen távolabbi kolléga, de nincsenek egészen konkrét bizonyítékaink, akkor bele szabad-e avatkozni, ha igen, hogyan? k.
Bennem azért nem, mert annyira szerettem. És korábban nem ilyen volt. Nem akartam meglátni, hogy megváltozott, és amiben most élek az valójában már nekem sem jó. És gyerekeink vannak, és nem akartam borítani a családot. Mert őket szerette.
TörlésSzia k! Köszönöm a hsz-t!
VálaszTörlésIgen, ezért is akarom az elején tisztázni, hogy ő mit gondol a bántalmazás fogalmáról, mert lehetséges, hogy ő nem is sorolja oda magát, és csak azért ül le beszélni velem, mert csak annyit gondol az egészről, hogy "nincs könnyű életem". Ugyanis pont a múlt héten beszélgettem ügyfélfogadáson egy nővel, aki így fogalmazott, közben meg a meséje kimerítette a bántalmazás fogalmát minden szinten. :-(
Szabadni szabad, sőt állampolgári kötelességünk, de konkrét bizonyítékok nélkül, úgy, hogy az áldozat sem vállalja fel, majdnem felesleges.
Gyermek esetében azonban a szolgálatnál minden beérkezett jelzést vizsgálnunk kell, de rengetegszer zárul így is eredménytelenül az ügy (nincs bizonyíték, mindenki tagadja).