Szép őszi nap van, lehet ábrándozni

Pont így szeretem az őszt, ahogy most van.
Süt a nap, elviselhetően hideg van, ha van rajtam sapka, sál és kesztyű is a kabáton kívül.

Reggel fogtam a mandulatejes kávémat, és néztem ki a munkahely ablakán, hogy mennyire szép most minden.

Hétvégén Charlieval kirándulni voltunk.
Nem mentünk messzire, csak 30 km-re, egy felkapottabb hely mellé.
Hogy ott milyen nyugalom van! Beleszerettünk a helybe, főleg, hogy a felkapott település mellett ez senkit nem érdekel, pedig van olyan jó, ha nem jobb.

Akarok ott egy nyaralót.
Akár minden hétvégét ott tölthetnénk, mikor már jó idő van. Charlienak lenne saját horgászstége, nekem egy mézeskalács házikó, meg fák, ami alá kiülhetnék olvasni.
Oda kellene egy Barabás (kutya), talán télre Anyuék befogadnák, mert Barabást nem lehet lakásba vinni, olyan nagy.
Mondjuk jó időben, hétköznap sem szívesen hagynám egyedül, szóval ezt még ki kell találnom.

Na jó.
Ideje a dolgom után nézni, mert belelóg a bilibe a kezem. ;-)