Látok ilyet most a "valódi" életemben, de a virtuális világomban is.
Én alapvetően nem szeretek vitázni.
Preferálom a békességet, a megértést (ki nem?), és ha valami nem tetszik, akkor jobbnak tartom korrekten lerendezni egymás között, lehetőleg senkit nem belerángatva.
Igazából nem szoktam más vitájába beszállni, és igyekszem csak akkor elmondani a véleményemet, ha kérdezik.
És hogy ne legyek már olyan égi tünemény: szeretem a pletykákat, és egy bizonyos pontig kapható is vagyok rá.
A bizonyos pont meg az, hogy fel tudjam vállalni a véleményemet (kibeszélésemet, pletyimet), ha úgy adódik, de még nem nagyon keveredtem lehetetlen helyzetbe.
Most, hogy olyan frusztrált tudok lenni és fáradt, többszörösen figyelek magamra, mert a legegyszerűbb valakin kitölteni a mérgem, de fordított esetben meg nagyon meg lennék ezen sértődve.
Ilyenkor csak az a kérdés, hogy a felgyülemlett feszültség hol tör utat magának, mert fog, ez nem vitás.
Azt hiszem az nagyon jó kezdeményezés, hogy reggel és délután kihagyom a helyi buszt, és összesen egy órát gyaloglással töltök. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése