2015. június 9., kedd

Kismacsóval az élet...

Kismacsóval vagyunk most kettecskén, és egy csomó dolgot csinálunk, amit már rég terveztünk.
Semmi extra, csak nincs rövidnadrágja, másik cipője, illetve az egy cipőjét meg kellett reklamálni, mert Convers létére szétment két hónap alatt, és nem a mosástól. 

Így esett, hogy tegnap vele randiztam munka után egy üzletközpont előtt. 
17 órára volt megbeszélve, és én már ott voltam 10 perccel előbb. Feltaláltam magam, bementem egy bizsushoz, teljesen jól elvoltam 17 óráig. Pontban a megbeszélt időben kimentem a bejárathoz, a gyerek sehol. Kb. 3 perc késéssel láttam feltűnni magas, kakadu-frizurás alakját. (Szétolvadok tőle (is).)
Nos, nevelni kell a gyereket, úgyhogy nem hagytam magam elbájolni/eltájolni, ezért kis éllel odavetettem: -Egy hölgyet nem illik megvárakoztatni. Még akkor sem, ha az az anyád. 
-Nagy volt a forgalom -mondta pimaszul, hiszen tudta, hogy tudom: gyalog jött. Annyiban hagytam.

Szerencsére nem folytatta a pimaszkodást, viszonylagos egyetértésben sikerült beszerezni egy másik vászon cipőt, egy fekete (mi mást?) rövidnadrágot, meg bónuszként egy kockás inget. 
A vásárlás alatt megint megerősödtem abban, hogy soha, de soha nem vásárolok többé nélküle, mert amiről azt gondolom, hogy tetszik neki, az biztos hogy nem, amiről meg álmaimban nem gondolnám, az meg kell neki. Érthetetlen. 

A késő délutánt ő egy hamburgerrel, én egy gombás tortillával zártam. Nesze neked alig vacsora!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése