Viszonylag gyorsan és hamar meggyógyultam, mondjuk tegnap meg visszaestem, és mára már hangom sincs, de hagyjuk.
A ballagást végül úgy szerveztem, hogy a pénteki igen képtelen időpontú (17 óra!) hivatalos ballagás után másnap, szombaton lesz egy ebéd.
Pénteken már szabin voltam, hogy majd segítek anyukámnak sütni-főzni, délután meg elmegyünk a sulis ballagásra férjjel, Belamival. (Anyuék hatalmas házban élnek, ott szoktunk minden nagyobb összejövetelt szervezni.)
Ex férj és ex anyós is ígérte, hogy eljön, meg majd másnap is, a többiek meg csak szombaton, hát mit szívjanak ott a napon, ha nem muszáj, úgysem nagyon lehet semmit látni.
Úgy képzeltem, hogy sokkal oldottabb lesz másnap kényelmesben együtt ebédelni.
Szóval elmentem Anyuhoz, aki felhajtatott velem két nadrágot, majd közölte, hogy mindjárt jön az unokatesóm megcsinálni a körmét.
Nos, ő ilyen.
Nagyvonalúan kezeli az életet, az idejét, semmi, de semmi görcsösség nincs benne. Ellentétben velem, aki szétfeszül a szervezetlenségtől, a fejetlenségtől, többnyire tőle.
Nagyon szeretem, tényleg imádom (irigylem is talán), de megőrülök tőle néha, komolyan.
Azon kaptam magam péntek 11 óra magasságában, hogy már az én körmeimet is lakkozza az uncsitesóm, teljesen indokolatlan rózsaszínre, ugyanis direkt színtelen volt előtte a design, hogy a ballagási ruhámhoz menjen.
Na ennyit a szabad akaratomról.
Jó, a történet annyi, hogy az unokatesómnak megcsináltam a szemöldökét még húsvétkor, és azóta üldöz a hálájával, illetve viszonozni szerette volna.
Eddig mindig elkerültük egymást, de most nem volt menekvés.
Én sima lakkot szerettem volna, semmi extrát, de csak gél lakkja volt, és ilyen vidám színekben kizárólag. Így lett ez, és egyáltalán nem passzolt semmihez az elmúlt két napban, de legalább vidám és nyárias, szóval eltekintek a színek összhangjától ismét.
Közben azért sültek a húsok a sütőben másnapra, de a takarítás elmaradt, én meg elég felborzolt idegrendszerrel, meg rózsaszín körmökkel tértem haza, hogy összekapjam a családot a ballagásra.
Itthon vendégünk is volt három napra, ő:
Naná, hogy ez is plusz szervezést igényelt, bár ezt Charlie intézte folyamatosan, én csak a hálás kutyapuszik részese voltam.
Itthon már -szerencsére- minden ki volt vasalva és készítve, úgyhogy nem volt rohamom, szépen felöltöztünk.
Kismacsót (olyan fantasztikusan szép volt az új öltönyében!) Charlie elvitte hamarabb, mert úgy kellett, mi meg mentünk utána, közben meg felvettük a "nyalókás csokrot":
A ballagás nem volt túl hosszú -szerencsére- és nagyobb része a templomban zajlott (Kismacsó református általánosba jár(t)).
Köztünk a volt férjemmel nem túl jó a viszony, csak a gyerekek miatt próbálok lavírozni, de az energiáimat teljesen leszívja. Előre féltem a másnapi közös ebédelgetéstől...
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése