Alumínium mentes dezodor házilag

Időről időre rám tör a frász az alumíniumos stiftek miatt, ilyenkor vadul keresem a természetes megoldást.

A következő régebbi kutakodásaim eredménye, a hatásossága közepesnél kicsit jobb nyári melegben, kevésbé izzadós helyzetekben teljesen megfelelő.

Kell egy kisebb pumpás flakon, aminek a tetejét le lehet tekerni és újratölteni. (Én egy régi, avonos testpermetes üveget raktam el ilyen célra.)
Szükség van gyógyszertárban kapható 70%-os alkoholra és ugyancsak ott kapható fenyőmagolajra, de jó lehet minőségi illóolaj, mondjuk teafaolaj is.
Én arányaiban szoktam kutyulni a cuccot, azaz mondjuk 10 ml alkoholhoz löttyintek 1 mili olajat, rázogatok, majd 100 ml tiszta vízzel felengedem az egészet, és már kész is a nedves, fújkálós spray.

Nem, ezzel még nincs kész minden.
Úgy használom, hogy reggel befújom a hónaljamat, majd száradás után szódabikarbónát paskolok ugyanoda. Mintha púder lenne.
Van, aki a permetbe rak eleve szódabikarbónát, az sem rossz, de nekem így hatásosabb.
Ha nagyon meleg van, akkor fújkálok még a hónom alá, de elég jól kitart ez estig úgy, hogy izzadok ugyan, de nem leszek büdös.

Nos, ez a reggeli rohanásban elég pepecselős megoldás, úgyhogy épp most próbálok egy másik receptet.
Ehhez vettem kb. három púpos evőkanál sheavajat, amit gőz fölött felolvasztottam.
Kimértem 20 g szódabikarbónát és 20 gramm rizslisztet (de jó a kukoricaliszt is), ezt belekevertem a folyékony sheába. Csöpögtettem hozzá 5 csepp levendula illóolajat (ez volt otthon, de jó a teafa is), majd jól összekevertem. Kicsit betettem a hűtőbe, és mikor már nem volt teljesen folyékony, akkor egy kifogyott stiftes (ilyen kicsavarós, nem golyós) dobozba belekanalaztam a cuccot. Elvileg majd lehet kicsavarni ezt is, mint az alumíniumosat, de még púpos a teteje, szóval nem kellett még.
Én a hűtőben tárolom jelenleg, majd ki kellene próbálni, hogy mennyire lehet hurcibálni a táskában.

Reggel ezt használtam.  Tapasztalatok.
Fura, karcolós érzés volt felkenni, néztem, hogy nem pirosodik e be a hónaljam tőle.
Azt nem, de olyan ragacsos érzés volt felkenve, és láttam kiülni kristályokat, ami szerintem inkább szódabikarbóna,  mint a rizsliszt.
Kicsit félve húztam magamra a pólót, de az nem lett olyan, és egy idő után elmúlt az a ragacsos érzés is.
Tök száraz vagyok, és csak a levendula illatát érzem, ha beszagolok a karom alá (akkor csinálom, ha senki nem látja, de tudnom kell, hogy mikor áll meg az új deo tudománya).
Szóval nagyon jónak tűnik, majd beszámolok, hogy hosszú távon mit tapasztalok.

Erősen stresszes helyzetben, meg amikor egyszerűen nem lehetek büdös, mert olyan szituációban vagyok, és még újra sem tudok kenni vagy fújni, akkor van még vésztartaléknak egy nagyon hatásos alumíniumos dezodorom. Így nem vagyok teljesen öko, de legalább nyugodt. Az is valami. Nem? :-)