Fényképezésről bővebben

A tegnapi fényképezésről muszáj még írni, annyira nagy élmény.
Az volt, hogy a férjem (neki még nem tudtam kitalálni valami jó nevet) vett valami új kütyüt a gépéhez (távirányítós vakut, vagy mit), úgyhogy ki akarta próbálni, én meg már nyomultam is az ötleteimmel.
Pár hónapja ugyanis a fejembe vettem, hogy majd csinálunk egy olyan sorozatot, ahol én erős sminkben, de fiús ruhában dohányzok, és egyszerre fogom megjeleníteni a bennem rejlő nőies és férfias vonásokat.
No, ez kicsit másképp alakult, de úgy lett jó, ahogyan a helyzet adta.

Tegnap délután már majdnem összevesztünk, hogy a lakásban nem tud jó fotókat csinálni, én meg éreztem, hogy máshol meg nem fog menni a végzet asszonya szerep.
Végül kiegyeztünk a helyszínben (elhagyott, romos laktanya), én meg felöltöztem ahogyan eredetileg is terveztem: fekete nadrág és csizma, Belami fehér inge, a férjem nyakkendője, Belami órája.
Jól kihúztam a szemem fekete szemceruzával, vörösre festettem a szám, de inkább valami iskolás lányra hajazott az egész, mint végzet asszonyára.
Nah mindegy, gondoltam, akkor legyen az, úgyhogy a zsebembe tűrtem két hajgumit, meg eltettem a piros Martens bakancsomat, mert ha lúd, hát legyen kövér. ;-)

Gyerekek! Nagyon fárasztó ez a modell szakma. Estére komolyan izomlázam lett, mert a férjem annyit ugráltatott: ide állj, oda állj, dőlj előre, meg ne mozdulj, ugorj fel, menj fel a lépcsőn, gyere le a lépcsőn, szaladj keresztül a folyosón, stb...
Ennél már csak a szivarozás volt a viccesebb, ugyanis én nem dohányzok. Illetve csak akkor, ha iszok... sokat. Az meg ritkán van. ;-)
Szóval ebben is kaptam az instrukciókat, úgyhogy a fele szivarnál már összeakadtak a szemeim. Mert -ugye- tartsam bent a füstöt ?!?!, szépen, lassan fújjam ki ?!?!, közben nézzek csábosan. Muhahaha!
A legjobbat én találtam ki. Fogtam a két gumit, két copfba fogtam a hajam (mega dedós fej), és eljátszottam, hogy lebuktam szivarozás közben, pedig jól elbújtam egy romos épületben. Halálos lett.
A férjem annyira ügyesen kattintgatott, hogy meglett minden mozzanat, úgyhogy egy négy kockából álló képregény is lett belőle, amiben szövegbuborékok is vannak, rettenetesen épületes mondatokkal. Pl. utolsó kocka: "Szeriii!" Tüneményesen bugyuta.

Végre! Tegnap egyáltalán nem éreztem magam nyomorultul, sőt! Így a negyvenhez közel tök jól sikerült eljátszani, hogy nagyon-nagyon fiatal vagyok (amúgy tényleg az vagyok még majdnem negyven évesen is, hátnem'?) és ezt nagyon élveztem.
Eszembe sem jutott, hogy öreg vagyok, és azért nem sikerül a gyerek, csak az járt a fejemben, hogy jó fiatal anyukája vagyok egy 21 és egy 15 éves fiúnak. Na ez a pozitív gondolkodás.

Azért Kismacsó nem is önmaga lenne, ha nem szólna be. Azt mondja nekem ma: -A képek bomba jók, de amit profilképnek raktál ki, azon úgy nézel, mint egy pszichopata.
Kösz kisfiam! Mindenesetre gyorsan lecseréltem a profilképemet a fészen' egy kedves arcúra. ;-)